A lengyel haderő az elmúlt négy-öt évben olyan ütemű fejlesztésen ment keresztül, amelynek aligha van párja Európában.
A folyamat már korábban elkezdődött, de az ukrajnai háború után Varsó drasztikusan felgyorsította. 2026-ra a Lengyel Fegyveres Erők létszáma meghaladta a 220 ezer főt, a költségvetés pedig 227 641 katona fenntartásával számol. A hosszabb távú politikai cél továbbra is egy körülbelül 300 ezres haderő kialakítása, amelyben a hivatásos állomány mellett a területvédelmi erők is fontos szerepet kapnak. Lengyelország ezzel nem egyszerűen egy közepes méretű NATO-hadsereget akar: kifejezetten Európa legerősebb szárazföldi haderejének felépítésére törekszik. A lengyel kormány ezt ma már nyíltan így fogalmazza meg.
Ennek megfelelően elképesztő összegeket költenek. 2026-ban a teljes lengyel védelmi ráfordítás mintegy 200 milliárd zloty, vagyis a GDP körülbelül 4,8 százaléka. Ez európai összehasonlításban rendkívül magas arány, és Varsó gyakorlatilag már megközelítette a NATO új, 5 százalékos célját. Ráadásul Lengyelország az EU SAFE programjának legnagyobb kedvezményezettje: 2026–2030 között több mint 43,7 milliárd eurónyi kedvezményes finanszírozást kap, amelyből további fegyvereket, légvédelmi rendszereket, drónokat, tüzérséget és katonai infrastruktúrát finanszíroznak.
A lengyelek jelenleg különösen a szárazföldi nehézfegyverzetben és tüzérségben építenek rendkívüli erőt. Amerikai M1A1 és modern M1A2 SEPv3 Abrams harckocsikat, valamint dél-koreai K2 harckocsikat vásároltak. A K2-program ráadásul tovább bővül: a következő 180 harckocsiból 64 már a lengyel igényekhez igazított K2PL változat lesz, és a programhoz technológiatranszfer, valamint lengyelországi gyártás is kapcsolódik. A gyalogság számára érkeznek a hazai fejlesztésű Borsuk lánctalpas harcjárművek.
Még látványosabb a tüzérségi fejlesztés. Lengyelország nagy mennyiségben szerez be dél-koreai K9 önjáró lövegeket, miközben saját Krab önjáró tarackjait is rendszerben tartja és fejleszti. A nagy hatótávolságú rakétatüzérséghez amerikai HIMARS, valamint dél-koreai K239 Chunmoo alapú Homar-K rendszereket vásárol. Utóbbihoz már lengyelországi rakétagyártást is kiépítenek. Ez azért fontos változás, mert Varsó felismerte az ukrajnai háború egyik fő tanulságát: önmagában nem elegendő megvásárolni a fegyvert, hatalmas lőszer- és rakétakészletre, valamint saját utánpótlási képességre is szükség van.
A légierő ugyancsak jelentősen erősödik. A meglévő F-16-osok mellé 32 darab F-35A ötödik generációs vadászgépet rendeltek, és az első F-35-ösöket 2026 júniusában hivatalosan is rendszerbe állították Lengyelországban. Emellett dél-koreai FA-50 könnyű harci repülőgépekkel rendelkeznek, az F-16-osokat pedig a modern F-16V Viper szintre korszerűsítik. Vagyis néhány éven belül a lengyel légierő minőségileg is Európa komolyabb légierejei közé kerülhet.
Különösen nagy ugrást jelent a 96 darab AH-64E Apache Guardian harci helikopter beszerzése. Ha a program teljes egészében megvalósul, Lengyelország az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb Apache-üzemeltetője lesz. A helikoptereket többek között az Abrams harckocsikkal együttműködve kívánják alkalmazni, és Lengyelországban saját Apache-karbantartási és szervizkapacitást is létrehoznak.
Varsó ugyanakkor nem csak támadó fegyvereket vásárol. Az egyik legfontosabb cél egy többrétegű lég- és rakétavédelmi rendszer kialakítása. Ennek felső rétegét az amerikai Patriotokra épülő Wisła rendszer alkotja, alatta további rövid és közepes hatótávolságú rendszerek működnek majd. 2026-ban ráadásul 18 SAN légvédelmi ütegmodult rendeltek, amelyeknek a drónok elleni védelemben is szerepük lesz. Ugyanebben a programban 190 FlyEye drónrendszert, több mint 400 Warmate cirkáló lőszerrendszert és 12 Gladius felderítő-csapásmérő drónmodult is megrendeltek.
A következő nagy terület a Baltikum és a lengyel keleti határ védelme. A Tarcza Wschód, vagyis Keleti Pajzs program keretében erődítéseket, akadályrendszereket, megfigyelő- és drónrendszereket, logisztikai infrastruktúrát és egyéb védelmi létesítményeket építenek a belarusz és orosz irányban. Emellett a haditengerészetet sem hagyják teljesen háttérben: folyamatban van három új Miecznik fregatt, Kormoran II aknamentesítő hajók és más tengeri képességek beszerzése.
A fejlesztés új szakaszában azonban már nem egyszerűen külföldi fegyverek vásárlása a cél. Lengyelország egyre nagyobb részüket saját területén akarja gyártani, javítani és továbbfejleszteni. 2022 óta csaknem négyszeresére nőtt a hazai és közép-európai vállalatoktól történő lengyel védelmi beszerzések értéke. A K2PL harckocsik egy része Lengyelországban készül majd, ott modernizálják az F-16-osokat, és Homar-K rakéták gyártása is indul. A 2026-os SAFE-program 62 szerződésének összértéke mintegy 120 milliárd zloty, és valamennyit lengyel hadiipari vállalatokkal kötötték.
A végső cél alapvetően Oroszország elrettentése. A lengyel stratégia abból indul ki, hogy egy esetleges konfliktusban nem elegendő arra várni, hogy más NATO-tagállamok segítsége megérkezzen: Lengyelországnak már önmagában olyan katonai erőt kell képviselnie, hogy egy támadás rendkívül magas árat jelentsen az ellenfélnek. Ehhez nagy létszámú hadsereg, rengeteg harckocsi és tüzérség, erős légvédelem, modern légierő, drónok, hatalmas lőszerkészletek és mögöttük működő hazai hadiipar szükséges.
Ha a már megkötött szerződések nagy része megvalósul, Lengyelország a 2030-as évekre Európa egyik legerősebb katonai hatalmává válhat, szárazföldi erők tekintetében pedig valóban az élmezőnybe kerülhet. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy összességében erősebb lesz például Franciaországnál vagy Nagy-Britanniánál, amelyek nukleáris fegyverekkel, nagyobb globális expedíciós képességgel és erős haditengerészettel rendelkeznek. Lengyelország inkább egy más típusú katonai nagyhatalmat épít: egy kifejezetten nagy intenzitású európai szárazföldi háborúra felkészített, erősen páncélozott, tüzérségi és légvédelmi képességekkel megtámogatott hadsereget. A jelenlegi fejlesztési ütem alapján pedig ennek jelentős része már nem terv, hanem folyamatban lévő beszerzés és gyártás.
