Ukrajnában ismét kimondták a háború egyik legkényesebb mondatát, miszerint választást kellene tartani. A felvetés demokratikusnak hangzik, de mögötte szinte megoldhatatlan kérdések sorakoznak. Hogyan szavaz a katona a lövészárokból, a menekült Budapestről vagy Berlinből, a választó pedig egy orosz megszállás alatt álló városból? Egy rosszul megszervezett voksolás nem helyreállítaná, hanem hosszú évekre megrendíthetné az ukrán állam legitimitását.
Ukrajna háborús politikájában sokáig volt egy szó, amelyet szinte minden jelentős szereplő igyekezett elkerülni. Ez a szó pedig a választás volt.
Mihajlo Fedorov volt védelmi miniszter augusztus 18-án megtörte a hallgatást.
Videóüzenetében azt mondta, Ukrajnának jogszerű, biztonságos és reális megoldást kell találnia a teljes demokratikus folyamat helyreállítására akkor is, ha a háború még évekig elhúzódik. Külön kiemelte a fronton szolgáló katonák, a külföldre menekült ukránok és a harcok közelében élők választójogát.
Fedorov tehát nem jelölt meg választási vasárnapot és nem állította, hogy a jelenlegi szabályok alapján azonnal fel lehetne állítani az urnákat. A politikai üzenete mégis félreérthetetlen volt: szerinte Oroszország nem döntheti el, meddig marad választás nélkül Ukrajna.
A megszólalás azért váltott ki különösen nagy visszhangot, mert Fedorov néhány hónappal korábban még Zelenszkij kormányának egyik legfontosabb tagja volt. A digitális állam kiépítésével, majd a drónhadviselés és a haditechnikai fejlesztések felgyorsításával szerzett politikai tekintélyt magának. Júliusi leváltása utcai tiltakozásokat váltott ki, azóta pedig nyíltan beszélt a védelmi tárcánál tapasztalt korrupcióról és a kormányzati döntéshozatal zártságáról is.
A választási javaslat így nem pusztán alkotmányjogi vita. Ez már egy lehetséges politikai kihívó belépése a háború utáni hatalmi küzdelembe.
Zelenszkij válaszolt
Volodimir Zelenszkij augusztus 22-én először reagált részletesen korábbi minisztere kezdeményezésére. Az ukrán elnök szerint egy választás a jelenlegi körülmények között rendkívüli kockázatot jelentene, megosztaná az országot és olyan belpolitikai küzdelmet indítana el, amelyet Oroszország minden eszközzel megpróbálna kihasználni.
Zelenszkij azt állította, korábban külföldi partnerei is sürgették már a választást, ám egyikük sem tudott választ adni arra, miként lehetne azt biztonságosan, demokratikusan és minden választó számára hozzáférhetően lebonyolítani. Zelenszkij válasza az Associated Press tudósításában
Ebben Zelenszkijnek igaza van. De Fedorov kérdése sem söpörhető le azzal, hogy háború van.
A rendkívüli állapot szükségszerűen korlátozza a demokratikus működést. Minél tovább tart azonban, annál fontosabbá válik, hogy a hatalom megmutassa: a kivételes kormányzásnak van jogi vége, és az ország nem rendezkedik be határidő nélküli választási szünetre.
A vita valódi tétje ezért nem az, hogy vasárnap legyen-e elnökválasztás. Hanem az, hogy Ukrajnának van-e már olyan terve, amely alapján egyszer majd valóban lehet.
Lejárt mandátum nem jelent elnöki vákuumot
Zelenszkij ötéves elnöki ciklusa 2024 májusában naptári értelemben véget ért. Ebből Oroszország és több, Moszkvához közel álló politikai szereplő azt a következtetést vonta le, hogy az ukrán elnök azóta illegitim módon gyakorolja hatalmát.
Ez az állítás nem felel meg az ukrán alkotmány szabályainak.
Az ukrán alkotmány 108. cikke kimondja, hogy a hivatalban lévő elnök az újonnan megválasztott köztársasági elnök hivatalba lépéséig gyakorolja hatásköreit. Vagyis a mandátum időtartamának lejárta nem hoz létre automatikusan közjogi vákuumot. Zelenszkij nem azért maradt elnök, mert egyszerűen megtagadta a távozást, hanem azért, mert nincs megválasztott utódja.
A választást nem Zelenszkij személyes döntése, hanem a hadiállapotról szóló ukrán törvény tiltja. Hadiállapot idején nem tartható sem elnök-, sem parlamenti, sem helyhatósági választás. Az intézkedést az ukrán parlament júliusban újabb kilencven nappal, 2026. október 31-ig meghosszabbította.
Ahhoz tehát, hogy Ukrajna országos választást tarthasson, legalább a hadiállapotot kellene megszüntetni vagy a választási tilalom jogi rendszerét kellene átalakítani. Ez azonban csak az első akadály. A nagyobb kérdés az, hogy kik tudnának ténylegesen szavazni.
A lövészárok nem szavazófülke
Ukrajna haderejének pontos létszáma biztonsági okból nem minden részletében nyilvános. Az azonban bizonyos, hogy katonák százezrei szolgálnak a fronton, a hátországban, kiképzőközpontokban és az ország különböző katonai objektumainál.
Az általános választójog alapján nekik ugyan úgy joguk lenne szavazni, mint a kijevi, lembergi vagy ungvári civileknek. De hogyan?
Ha a katonák szolgálati helyükön voksolnak, nyilvánosságra kerülhet egységek elhelyezkedése és létszáma. Ha külön katonai választási névjegyzék készül, biztosítani kell, hogy ugyanaz a személy ne szerepeljen egyszerre a polgári és a katonai rendszerben. Ha mobil urnákat visznek a frontra, fenn kell tartani a szavazás titkosságát a parancsnoki függelmi viszonyok között is.
A kampányolás még nehezebb kérdés. Beengednék-e valamennyi elnökjelölt képviselőit a katonai támaszpontokra? Hozzáférhetnének-e a katonák a különböző politikai programokhoz? Megengedhető-e, hogy a katonai vezetés közvetlenül vagy közvetve befolyásolja beosztottjai választását?
A múltbeli ukrán választásokon a védelmi minisztérium már együttműködött a választási szervekkel a katonák voksolásának megszervezésében. A mostani háború nagyságrendje és intenzitása azonban összehasonlíthatatlan a 2014 és 2020 közötti konfliktussal.
Egyetlen tömeges rakétatámadás is szavazóhelyiségek százait zárhatná be. A légiriadó miatt félbeszakított voksolás pedig nemcsak technikai, hanem esélyegyenlőségi kérdés is, ugyanazt a lehetőséget kapja-e az a választó, akinek városában órákig szólnak a szirénák, mint aki Ukrajna nyugati részén zavartalanul szavazhat?
Mit ér egy választás milliók nélkül?
A háború Ukrajna választói térképét fizikailag is szétszakította.
Az ország jelentős területei orosz megszállás alatt állnak. Ezeken a helyeken az ukrán választási szervek nem tudnak szavazóhelyiségeket működtetni, a választók nem férnek hozzá szabad ukrán sajtóhoz, és az orosz hatóságok ellenőrzése mellett a titkos voksolás elemi feltételei sem biztosíthatók.
A megszállt területek lakóinak kizárása ugyanakkor azt jelentené, hogy az agresszor közvetve átalakíthatja az ukrán választási eredményt, minél nagyobb területet foglal el, annál több ukrán állampolgár szavazata tűnik el. Ha viszont távoli vagy internetes voksolást engedélyeznek számukra, szinte lehetetlen ellenőrizni, hogy a választó szabad akaratából, orosz katonai vagy hatósági nyomás nélkül szavazott-e.
Ugyanilyen súlyú kérdés a külföldre menekült ukránok helyzete. Az Európai Unióban 2026 májusának végén mintegy 4,38 millió Ukrajnából érkezett ember állt ideiglenes védelem alatt. Nem mindegyikük választókorú, de a nagyságrend így is példátlan. További milliók élnek az EU-n kívül, és Ukrajnán belül is több millióan kényszerültek elhagyni eredeti lakóhelyüket.
Ukrajna hagyományosan a külképviseleteken szervezi meg a külföldön élők szavazását. A nagykövetségek és konzulátusok jelenlegi hálózata azonban nem képes több millió választó fogadására. Már a 2019-es elnökválasztáson is csak töredéke szavazott a külföldön nyilvántartott ukrán állampolgároknak. Most egyetlen berlini, varsói vagy prágai szavazóhelyiség előtt akár kilométeres sorok alakulhatnának ki.
Az ukrán Központi Választási Bizottság, az Európai Unió és az International IDEA ezért már vizsgálja, miként lehetne diplomáciai képviseleteken kívül, a fogadó országok önkormányzatainak és hatóságainak közreműködésével ideiglenes szavazóhelyeket létrehozni. Ehhez minden érintett állammal külön jogi és biztonsági megállapodásra lehet szükség.
Az internetes választás csábító csapdája
Fedorov politikai életművének egyik legfontosabb része az ukrán digitális állam, mindenekelőtt a „Gyija” alkalmazás fejlesztése. Kézenfekvőnek tűnhet tehát, hogy a külföldön élők, a katonák vagy a lakóhelyükről elűzöttek interneten szavazzanak.
A technológia azonban itt nem old meg minden problémát.
Az elektronikus azonosítás igazolhatja, hogy ki adta le a voksot. Azt már nem feltétlenül, hogy milyen körülmények között. Otthoni vagy katonai környezetben nem ellenőrizhető, hogy a választó mellett áll-e valaki, aki figyeli a képernyőt. Megnőhet a szavazatvásárlás, a családi kényszerítés és a parancsnoki befolyás veszélye.
Egy sikeres orosz kibertámadásnak még az eredményt sem kellene ténylegesen megváltoztatnia. Elég volna kétséget ébresztenie arról, hogy megtörténhetett. Egy olyan országban, ahol a választás győztese a hadsereg főparancsnoka és a béketárgyalások egyik kulcsszereplője lesz, már a hitelesség megingatása is stratégiai eredmény Moszkva számára.
A digitális állam alkalmas lehet a választói névjegyzék frissítésére, a külföldi regisztrációra és a tájékoztatásra. A titkos, közvetlen és ellenőrizhető szavazás teljes internetre költöztetése azonban jóval nagyobb kockázatot hordoz.
A szavazás nem banki átutalás. Ha egy átutalás hibás, megismételhető. Egy országos választás eredményét nem lehet következmények nélkül újraindítani.
Az ukránok többsége sem kér azonnali választást
Fedorov felvetése jelentős politikai visszhangot keltett, de egyelőre nem látszik mögötte társadalmi többség.
Az International Republican Institute márciusi telefonos felmérésében a megkérdezettek 61 százaléka ellenezte, hogy a háború alatt elnökválasztást tartsanak. A kutatás nem terjedt ki az orosz megszállás alatt álló területekre, ami önmagában is jelzi, milyen nehéz lenne megbízható országos politikai képet alkotni.
A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet július–augusztusi felmérése szerint csak 15 százalék szeretett volna választást még a háború befejezése előtt. Még a Fedorov leváltása ellen tüntető mozgalom több szervezője is elutasította a háború alatti voksolás gondolatát. Vagyis lehet valaki Fedorov híve anélkül, hogy választási urnát akarna a lövészárok mellé állítani.
Ez politikailag kényelmetlen helyzetet teremt a volt miniszter számára. Valós problémát nevezett meg, de olyan megoldást helyezett kilátásba, amelyet egyelőre saját támogatói közül is sokan veszélyesnek tartanak.
Magyarország nem maradhat kívül
A majdani ukrán választás Magyarország számára sem távoli külpolitikai esemény.
Magyarországon több tízezer, a háború elől elmenekült ukrán állampolgár él. A budapesti ukrán nagykövetség és a külképviseleti hálózat önmagában aligha tudná valamennyi választót egyetlen napon fogadni. Ha Ukrajna a diplomáciai épületeken kívül is szavazóhelyiségeket nyitna, ahhoz magyar, jogi, rendészeti és önkormányzati együttműködésre lenne szükség.
Budapestnek biztosítania kellene a szavazóhelyek védelmét, miközben tartózkodnia kellene minden olyan lépéstől, amelyet valamelyik ukrán politikai oldal támogatásaként lehetne értelmezni. Orosz kibertámadásokkal, provokációkkal és dezinformációval Magyarországon is számolni kellene.
Még fontosabb a kárpátaljai magyar közösség helyzete. A 2001-es, máig utolsó teljes ukrán népszámlálás Kárpátalján mintegy 151 500 magyar nemzetiségű lakost mutatott ki. A háború, az elvándorlás és a belső menekülés miatt a jelenlegi létszám ennél bizonyosan eltér, pontos, friss adat azonban nincs.
A 2019-es parlamenti választáson egyetlen magyar jelölt sem jutott be a kijevi törvényhozásba. A magyar közösség régóta kifogásolja, hogy településeit több választókerület között osztották szét, ami csökkenti az önálló képviselet esélyét. Az EBESZ korábbi jelentései a kisebbségi nyelven történő kampányolás és választói tájékoztatás akadályaira is felhívták a figyelmet.
A háború utáni választási törvény megalkotásakor ezért nemcsak a frontkatonákra és a menekültekre kell gondolni. Biztosítani kell, hogy a nemzeti kisebbségek saját nyelvükön is hozzáférjenek a választási információkhoz, jelöltjeik szabadon kampányolhassanak, és a választókerületi rendszer ne tegye eleve reménytelenné parlamenti képviseletüket.
Ez nem Budapestnek tett politikai szívesség volna, hanem az ukrán demokrácia európai minőségének egyik próbája.
A menetrend fontosabb lehet, mint a dátum
Rövid távon nem ukrán választás, hanem választási garanciarendszer megszületése tűnik reálisnak.
Ennek legalább a következő kérdésekre kellene válaszolnia:
milyen biztonsági feltételek mellett szüntethető meg a hadiállapot;
mennyi idő kell a választói névjegyzék helyreállításához;
hogyan szavazhatnak a katonák, a menekültek és a belső áttelepülők;
miként védik ki az orosz kibertámadásokat és dezinformációt;
hogyan jutnak kampánylehetőséghez az ellenzéki jelöltek;
milyen szerepet kap az EBESZ és más nemzetközi megfigyelő szervezetek;
milyen garanciákat kapnak a nemzeti kisebbségek.
Az ukrán parlamenti előkészítésben már felmerült, hogy az első választást csak tartós tűzszünet után, legalább hat hónapos felkészülési idővel lehetne megtartani. Ez nem kényelmi halasztás. Több millió lakcímét, választási jogosultságát és szavazási helyét kellene rendezni, miközben pártokat, kampányt, sajtóhozzáférést és nemzetközi megfigyelést is biztosítani kellene.
Ukrajna európai uniós csatlakozását sem az segítené, ha külső nyomásra, kapkodva rendeznének formális választást. Az uniós elvárás nem egyszerűen az, hogy legyenek urnák. Szabad, tisztességes, versengő és ellenőrizhető választásra van szükség.
Egy hiteltelen voksolás rosszabb lehet, mint a jogszerű halasztás. Évekre megoszthatná az országot, gyengíthetné a következő elnök nemzetközi tárgyalási pozícióját, és újabb akadályt teremthetne az uniós csatlakozás előtt.
Fedorovnak abban igaza van, hogy Putyin nem határozhatja meg, mikor szavazhatnak ismét az ukránok. De az orosz elnök akkor is győzelmet aratna, ha Ukrajna egy elhamarkodott választással saját demokratikus legitimitását rombolná le.
A demokratikus államot nemcsak az különbözteti meg a diktatúrától, hogy időnként választást tart. Hanem az is, hogy minden állampolgárának valódi esélyt ad a részvételre.
Az urnát elő lehet készíteni. A választási törvényt meg lehet írni. A névjegyzéket helyre lehet állítani. De amíg a katona nem tud titkosan szavazni, a menekült nem fér hozzá a szavazóhelyhez, a megszállt terület lakója pedig szabad döntés helyett fegyveres ellenőrzés alatt él, addig a választás nem a demokrácia ünnepe lenne.
Csak egy újabb front a háborúban.
