Izland, a NATO egyetlen olyan tagállama, amelynek nincs saját hadserege, légiereje vagy haditengerészete, egyre komolyabban vizsgálja saját védelmi képességeinek megerősítését. A változó biztonsági helyzet, az orosz katonai aktivitás az Észak-Atlanti térségben, valamint az Északi-sarkvidék növekvő stratégiai jelentősége miatt az országban ismét felerősödött a vita arról, szükség van-e önálló fegyveres erőkre.
A FOCUS online szerint egy „Izland őrei” nevű mozgalom konkrét javaslattal állt elő. Elképzelésük alapján 2000 fős aktív haderőt és további 2000 tartalékost hoznának létre, egy háborús helyzetben pedig akár 40 ezer embert is mozgósítani lehetne. Ez a teljes lakosság mintegy tizedét jelentené. A cél nem az lenne, hogy Izland önállóan vegye fel a harcot egy nagyhatalommal, hanem hogy az ország addig is képes legyen ellenállni, amíg a NATO-szövetségesek segítsége megérkezik.
A kezdeményezés támogatói nem kötelező sorkatonaságban gondolkodnak, hanem önkéntes szolgálatra építenének. A terv szerint a megfelelő kiképzés, a fizetett szolgálat és a válsághelyzetekre való felkészülés kerülne előtérbe. A szükséges fejlesztések finanszírozására mintegy 453 millió eurónak megfelelő összeget említenek, amelyet állami költségvetési átcsoportosításokkal teremtenének elő.
Izland évtizedeken keresztül elsősorban a NATO kollektív védelmére, valamint az Egyesült Államokkal 1951-ben kötött védelmi megállapodásra támaszkodott. Az ország azonban már most is hozzájárul a térség biztonságához: parti őrsége és rendőrsége bizonyos védelmi feladatokat lát el, miközben négy radarállomás figyeli az ország légterét. A NATO és az Egyesült Államok pedig egyre nagyobb hangsúlyt helyez az izlandi infrastruktúrára és katonai jelenlétre.
Keflavík repülőterén például NATO-erők, köztük belga F–16-os vadászgépek is részt vesznek a légvédelemben. Emellett a szövetség hosszabb távon is fenn kívánja tartani katonai jelenlétét a szigeten. Alexus Grynkewich, a NATO európai legfőbb katonai parancsnoka szerint Izland földrajzi helyzete rendkívül fontos Észak-Amerika és az egész szövetség védelme szempontjából. A tervek között radarok korszerűsítése, tengeralattjáró-elhárító képességek fejlesztése és a kommunikációs infrastruktúra bővítése is szerepel.
Izland stratégiai jelentőségét elsősorban földrajzi fekvése adja: a sziget Grönland, Nagy-Britannia és Európa között helyezkedik el, így fontos útvonalak haladnak el mellette a hajózás, a tengeralattjárók és a katonai utánpótlás számára. Az Északi-sarkvidék olvadó jégtakarója pedig új hajózási útvonalakat és erőforrásokat nyit meg, miközben egyre élesebb geopolitikai verseny bontakozik ki a térségben.
A jelenlegi fejlemények ugyanakkor nem jelentik azt, hogy Izland már döntött volna egy saját hadsereg létrehozásáról. Inkább arról van szó, hogy a korábban szinte kizárólag a szövetségesekre épülő védelmi modell újragondolása megkezdődött. A vita azt mutatja, hogy az észak-atlanti biztonsági helyzet változása még egy olyan országban is komoly kérdéseket vet fel, amely évtizedeken át hadsereg nélkül biztosította saját védelmét.
