Hogyan lehet egyről a kettőre jutni a munka világában manapság? Mi van a szerelemmel? Ha mindenki borzalmas és elviselhetetlen, vagy életveszélyes vele maradni, akkor kit választunk mégis, és miért? Némiképp a kilencvenes évek posztmodern szépirodalma köszön vissza a kaján fekete humorral megrajzolt esendő, bosszút, csalást terelgető karakterekben, csak éppen minden cselekedetnek oka van, és megváltás is van az Oscar Isaac és Carey Mulligannevével fémjelzett minisorozatban.
A Balhé első szériája, amely nyolc Emmy-díjat hozott az alkotóknak, egy teljesen más történetet mesélt el. A második széria, amely javarészt a Montevista Point nevű countryklubban játszódik, őrültebb, felszabadultabb, de lesújtóbb is.
Azt hihetnénk, Josh (Oscar Isaac) és Lindsay (Carey Mulligan) élete boldog. Josh évtizedek óta igazgatja az elegáns country-klubot, amelybe hírességek járnak. A tulajdonosok változnak, de Josh marad, mert nála nincsen jobb. Josh kubai latino, neki az a legfontosabb, hogy akik körülötte élnek, boldogok legyenek, habár ki tudja azt, hogy ennek mi az ára. Lindsay, a felesége is vele dolgozik, ő a klub belsőépítésze, olyan hangulatos szobákat alkot, csodás fényviszonyokkal és hívogató fotelekkel, ahol mi is szívesen elhevernénk egy koktéllal a kezünkben.
Amikor új koreai tulajdonosa (Youn Yuh-jung) lesz a klubnak, aki Lindsay-t kipenderíti bársonyfotelostul meg fényviszonyostul, a Martin-családnál kiborul a bili: törős-zúzós veszekedésbe torkollik az este, amelynek két szemtanúja is van: két durván kihasznált fiatal alkalmazott: Austin ( Charles Melton) és a menyasszonya, Ashley (Cailee Spaeny). És ők arra gondolnak, amire egy Z-generációs kihasznált alkalmazott gondol: felveszik okostelefonnal a balhét, hadd derüljön ki, hogy mi az ára a piacon.
Nem cinikusak vagy haszonlesők, hanem inkább arról van szó, hogy Ashley beteg, műtétre van szüksége, de a munkahelye nem fizeti a biztosítását. Így kezdődik a két pár kiszámíthatatlan összjátéka, amely végighúzódik a nyolc részen.
Hogyan lehet elérni, hogy legyen elég pénz Lindsay álmaira? Hát, csakis sikkasztással. És hogy lehet elérni, hogy Austinnak és Ashleynek rendes munkaviszonya legyen? Csalással és zsarolással. Csak ugye nem mindegy, kit zsarol az ember, ha olyat, aki túl magasan van a táplálékláncban, annak nem lesz jó vége.
A koreai Lee Sung Jin, aki írta és rendezte a sorozatot, egy olyan társadalom képét rajzolja meg, ahol a ranglétrán a mérhetetlenül gazdag elnöknő alatt elhelyezkedő emberek halálra dolgozzák magukat, de tisztességes úton mégsem lehet elég pénzük, hát szereznek, ahogy tudnak, és remélik, hogy túlélik, mert az elnöknő nem sokat teketóriázik, ha bárki az útjában áll.
A szerelmi kapcsolatok is lesújtó képet mutatnak. Hiába választhatja ma már mindenki maga a párját, ha már tudjuk, hogy szeretni nem elég. Hogy nem vagyunk elég jók sem magunknak, sem másoknak, sem ahhoz, hogy boldogok legyünk úgy, ahogy elképzeltük, mert a világ sem olyan.
És hiába mondják a spirituális megmondók, hogy ne a túlélés energiáiból éljünk, ha újra meg újra ott találjuk magunkat, hogy az a kérdés, akarunk-e még élni, vagy már nem. Ashley az életéért fut, próbálja összekaparni a pénzt a műtétre, de hogyan? Olyan plasztikai műtétekre akar rábeszélni benne bízó kedves nőket, amik rákot, meddőséget okozhatnak, hacsak ott nem maradnak a műtőasztalon. Nem feltétlenül azt sugallja a film, hogy már egyáltalán nincsenek tisztességes munkák, amikkel pénzhez lehet jutni, hanem, hogy ezek az emberek egy ilyen rendszerbe vannak bekapcsolva. Az is a túlélés mentén dől el, hogy szerelemben-házasságban ki kivel marad, és ki kit árul el egy nagyon hatásos júdáscsók után.
Ebben a világban nincsenek hősök, akik kivívják a többinek a szabadságot, hanem csak olyanok vannak, aki nem fogják fel, hogy ha ellenállnak, úgy tűnnek el, mintha meg sem születtek volna, és elfutnak mellőlük a vélt szövetségesek is.
Iszonyú ára van az életnek, a túlélésnek, az élettel áramlásnak, de ki mondhatná, hogy biztosan nem éri meg, még így is. Az alkotók nem hagyják magára a nézőt azzal az érzéssel, hogy sokszor nem büszke magára, és készséggel elhiszi, hogy őt nem lehet szeretni, és kitartani mellette, és megmutatják neki, hogy a rossz pillanataiban mindenki ezt érzi, és ezen még nevetni is lehet.
Ebben a filmben megtörténik a nézővel a legrosszabb: pontosan azokat a vádakat kapja meg, amiket a leginkább el szeretne kerülni, és főleg olyantól nem szeretne hallani, aki függ tőle, de éppen ezért, ezzel a sorozattal túlesik azon, amibe azt hitte, belehalna, de még mindig itt van, és egészen jól szórakozott.
A Balhé második évada úgy ér véget, hogy egészen sok minden nyitva marad, és a néző arra gyanakszik, hogy a két házaspár története folytatódni fog.
Balhé2 –Beef2 – 2026
Amerikai minisorozat – 60 perc részenként
Rendezte: Lee Sung Jin
9/10
