Gulácsi István története azért különösen megrázó, mert nem eredetileg kapott életfogytiglani büntetést. Az első emberölés után olyan ítéletet szabtak ki rá, amelyből elvileg szabadulhatott volna. A második gyilkosságot azonban már a büntetésének töltése közben, egy eltávozás alkalmával követte el. A rendelkezésre álló adatok szerint 1981 óta folyamatosan fogva van, így jelenleg őt tartják Magyarország legrégebb óta megszakítás nélkül raboskodó elítéltjének.
Gulácsi István már jóval az első gyilkosság előtt összeütközésbe került a törvénnyel. Egy korabeli, MTI-hírt közlő újság szerint 1971-ben rátámadt az intézkedő rendőrökre, amiért egy év szabadságvesztést kapott. Szabadulása után is agresszív, italozó életmódot folytatott, menyasszonyát is bántalmazta, később pedig újabb két hónapot töltött börtönben. Első házasságát 1979-ben kötötte. 1981 májusában olyan súlyosan bántalmazta a feleségét, hogy a nő belehalt sérüléseibe. A későbbi beszámolók szerint Szegeden, az utcán történt a támadás, és Gulácsi a nő fejét is a járdához csapta. Az emberölésért 14 év szabadságvesztésre ítélték.
Ez azért lényeges, mert az első ítélet alapján Gulácsinak nem kellett volna élete végéig börtönben maradnia. Ha nem követ el újabb bűncselekményt, a büntetése lejárta után szabadulhatott volna. A börtönévek alatt azonban megismerkedett egy nővel, aki a beszámolók szerint első feleségének gyermekkori barátnője volt. Levelezni kezdtek, kapcsolat alakult ki közöttük, majd össze is házasodtak.
És itt következett be az ügy legdöbbenetesebb fordulata. Gulácsi a büntetése vége felé eltávozást kapott. Mai szemmel különösen nehezen érthetőnek tűnhet, hogyan engedhettek ki átmenetileg egy emberölésért elítélt férfit, aki korábban is erőszakos volt. Az eltávozás azonban nem szabadlábra helyezést jelentett: a korabeli büntetés-végrehajtásban a hosszabb büntetésüket töltő, megfelelőnek ítélt magatartású fogvatartottaknál a társadalomba való fokozatos visszailleszkedést is szolgálhatta. Az, hogy az akkori döntéshozók Gulácsit pontosan milyen értékelés alapján tartották alkalmasnak erre, a nyilvánosan hozzáférhető forrásokból nem rekonstruálható teljes bizonyossággal. A tragédia utólag természetesen azt mutatta, hogy a kockázatértékelés végzetesen tévesnek bizonyult.
1991 december 2-án Gulácsi az eltávozása alatt a második feleségével volt. A korabeli beszámoló szerint egész nap alkoholt fogyasztottak, majd délután összevesztek. Gulácsi az ágyban fekvő nőt előbb megverte, majd egy konyhakéssel többször megszúrta. A nő a helyszínen meghalt. Gulácsi nem menekült hosszú ideig: röviddel később jelentkezett a rendőrségen és beismerte tettét.
A második emberölés teljesen megváltoztatta a helyzetét. A bíróság számára immár egy olyan ember állt előtte, aki egyszer már megölt egy hozzá közel álló nőt, hosszú szabadságvesztést kapott, majd amikor lehetőséget kapott arra, hogy rövid időre elhagyja a börtönt, ismét megölte a feleségét. A második ügyben ezért már életfogytig tartó szabadságvesztést szabtak ki rá.
Fontos ugyanakkor, hogy Gulácsi ítélete nem azonos a mai értelemben vett tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel (TÉSZ). A TÉSZ intézménye az ő második elítélésekor még nem létezett a mai formájában. Emiatt az ő jogi helyzete elvileg lehetővé teszi a szabadulás kérdésének vizsgálatát. A róla megjelent 2025-ös beszámolók szerint időszakosan felmerülhet a feltételes szabadságra bocsátásának felülvizsgálata, ugyanakkor nincs megbízható nyilvános adat arról, hogy ő maga jelenleg aktívan törekedne a szabadulásra. Egyes beszámolók szerint az sem kizárt, hogy több mint négy évtized után már nem akar vagy nem tud elképzelni egy börtönön kívüli életet.
Ez egyben megválaszolja azt is, hogy „hány évet kell még ülnie?” Életfogytiglani büntetésnél erre nincs olyan válasz, hogy például még öt vagy tíz év. Ha nem engedik feltételes szabadságra, élete végéig börtönben maradhat. Az életfogytiglan nem egy meghatározott időpontban automatikusan lejáró büntetés. Az, hogy valamikor megnyílik vagy megnyílhat a feltételes szabadság lehetősége, még nem jelenti azt, hogy azt a bíróságnak engedélyeznie is kell.
A jelenlegi elhelyezéséről óvatosan kell fogalmazni, mert a büntetés-végrehajtás biztonsági okokból nem közöl minden fogvatartottról folyamatos, részletes adatokat. A 2025-ben megjelent nyilvános beszámolók azonban a Szegedi Fegyház és Börtönhöz, közismert nevén a Csillagbörtönhöz kötik. A Blikknek a Csillag 140 éves történetéről készített riportja is Gulácsit az ott raboskodó ismert elítéltek között említi.
Életkora kapcsán a nyilvános források kevésbé egységesek, ezért pontos születési dátumot nem állítanék biztos adatként. Annyi viszont a korabeli tudósításokból rekonstruálható, hogy fiatal felnőttként már az 1970-es évek elején volt büntetve, 1979-ben házasodott meg, és 1981-ben került hosszú szabadságvesztésre. Vagyis felnőtt életének messze túlnyomó részét börtönben töltötte.
A történetének talán legkülönösebb része éppen az időtáv. Amikor 1981-ben börtönbe került, még Kádár-korszak volt Magyarországon, nem létezett a hétköznapi életben internet vagy mobiltelefon, állt a berlini fal, és még nyolc év volt hátra a magyarországi rendszerváltásig. Gulácsi azóta végignézte a börtönből a teljes politikai és technológiai átalakulást. Egy korábbi megszólalásában arról beszélt, hogy nyolcszemélyes zárkában él és növényeket gondoz.
2026-ban már nagyjából 45 éve van folyamatosan rács mögött. Az esete azért is különleges a magyar kriminalisztikában, mert nem egyszerűen egy rendkívül hosszú életfogytiglani büntetés története. Gulácsi egyszer már közeledett ahhoz, hogy letöltse az első gyilkosságért kapott büntetését, és az eltávozás éppen a külvilágba való visszatérés egyik lépcsője lehetett volna. Ehelyett a rövid szabadság alatt másodszor is megölt egy hozzá legközelebb álló nőt, és ezzel gyakorlatilag eldöntötte, hogy hátralévő életének nagy részét – és lehetséges, hogy az egészét – börtönben tölti.
