A balkezeseket régóta különlegesnek tartják, de a tudomány szerint a ritkaságuk akár evolúciós előnyt is adhatott nekik. Egy friss kutatás szerint a balkezesek bizonyos helyzetekben versengőbbek lehetnek, és kevésbé riadnak vissza a megmérettetéstől, de a történet jóval árnyaltabb, mint elsőre hangzik.
A balkezeseket évszázadokon át furcsának, különlegesnek, sőt olykor gyanúsnak tartották. Ma már senki nem gondolja komolyan, hogy a balkezesség balszerencsét vagy rossz természetet jelentene, a tudományt azonban továbbra is foglalkoztatja egy különös kérdés: ha az emberek nagyjából 90 százaléka jobbkezes, miért maradt fenn mégis ilyen makacsul a balkezesség?
Egy friss kutatás szerint a válasz részben a versengésben kereshető. A balkezesek ugyanis bizonyos helyzetekben nemcsak szokatlanabbak, hanem nehezebben kiszámíthatók is. Ez pedig az evolúció szempontjából előnyt jelenthetett olyan szituációkban, ahol két ember közvetlenül egymással került szembe: harcban, párharcban, sportban vagy bármilyen gyors reakciót igénylő versenyhelyzetben.
A jelenség mögött az úgynevezett „harci hipotézis” áll. Eszerint a balkezesek azért maradhattak fenn kis arányban az emberi populációban, mert ritkaságuk előnyt adott nekik. A jobbkezes többség ugyanis főként jobbkezes ellenfelekhez szokott. Egy balkezes mozdulata, ütése, iránya vagy reakciója ezért meglepőbb lehetett, különösen olyan helyzetekben, ahol tizedmásodpercek döntöttek.
Ez a magyarázat elsőre úgy hangzik, mintha egy evolúciós akciófilm forgatókönyve lenne: a kisebbségben lévő balkezes ember nem azért marad fenn, mert erősebb, hanem mert ritkább. Mivel kevesebben vannak, az ellenfelek kevésbé készülnek rájuk. Ha viszont túl sok balkezes lenne, az előny eltűnne, mert mindenki megszokná őket. Éppen ez az evolúciós csavar: a balkezesség akkor előnyös, ha kisebbségben marad.
A kutatók ezt frekvenciafüggő előnynek nevezik. A lényege, hogy egy tulajdonság értéke attól függ, mennyire gyakori. Ha valami ritka, előnyt adhat; ha túl gyakorivá válik, elveszíti különlegességét. A balkezesség így lehetett az evolúció egyik furcsa kompromisszuma: a jobbkezesség előnyös a mindennapi együttműködésben, a balkezesség viszont előnyt jelenthet bizonyos versenyhelyzetekben.
A sportvilágban régóta látni ennek a nyomait. A balkezesek több interaktív sportágban felülreprezentáltak, különösen ott, ahol az ellenfél mozgására azonnal reagálni kell. Ilyen lehet például a tenisz, az ökölvívás, a vívás, az asztalitenisz vagy a tollaslabda. Egy balkezes ellenfél más szögekből, más ritmusban és más megszokásokkal játszik, ami kizökkentheti a jobbkezes többséghez szokott riválisokat.
A legújabb kutatás azonban továbbment ennél. Nemcsak azt vizsgálta, hogy a balkezeseknek lehet-e fizikai vagy taktikai előnyük, hanem azt is, hogy pszichológiailag versengőbbek-e. Az eredmények szerint az erősebben balkezes emberek nagyobb pontszámot értek el bizonyos versengést mérő skálákon, különösen az úgynevezett önfejlesztő versengésben. Ez azt jelenti, hogy a versenyt inkább fejlődési lehetőségként, kihívásként és motiváló helyzetként élhetik meg.
A kutatás azt is találta, hogy a balkezesek kevésbé hajlamosak szorongás miatt elkerülni a versenyhelyzeteket. Vagyis nem feltétlenül arról van szó, hogy agresszívebbek lennének, hanem inkább arról, hogy kevésbé rettennek vissza attól, ha meg kell méretniük magukat. Ez fontos különbség: a versengés nem azonos az ellenségességgel.
A tanulmány egyik legérdekesebb része az volt, hogy a kutatók nem találtak egyértelmű kapcsolatot a kézügyesség és a versengési hajlam között. Egy kisebb laboratóriumi vizsgálatban a résztvevőknek kézügyességi feladatot kellett végrehajtaniuk, de a teljesítmény nem magyarázta meg a versengőbb hozzáállást. Ez arra utal, hogy a balkezesek esetleges előnye nem egyszerűen a kéz gyorsaságából vagy ügyességéből fakad, hanem inkább abból, hogyan viszonyulnak a versenyhez.
Fontos azonban óvatosan fogalmazni. A kutatás nem bizonyítja, hogy minden balkezes ember versengőbb lenne minden jobbkezesnél. Nem arról van szó, hogy a balkezesség automatikusan sikeresebb sportolót, keményebb üzletembert vagy dominánsabb személyiséget jelent. A tudomány ilyenkor átlagos különbségekről beszél, nem egyéni sorsokról.
Ráadásul a balkezesség nem egyetlen gén vagy egyetlen egyszerű ok következménye. Kialakulásában genetikai, fejlődési, idegrendszeri és környezeti tényezők is szerepet játszanak. Az, hogy valaki balkezes, nem magyarázza meg teljes személyiségét, döntéseit vagy sikerét. Legfeljebb egy apró, de érdekes darabja annak a nagy kirakósnak, amelyből az emberi viselkedés összeáll.
Az evolúciós magyarázat mégis izgalmas, mert megmutatja, hogy a kisebbségben lévő tulajdonságoknak is lehet rejtett értékük. A természet nem mindig a többséget jutalmazza. Néha éppen az számít előnynek, hogy valaki másképp működik, mint a többiek. A balkezesek esetében ez a másság évezredeken át elég hasznos lehetett ahhoz, hogy ne tűnjön el az emberiségből.
Ezért nevezhetjük a balkezességet az evolúció egyik legfurcsább trükkjének. Nem azért, mert félelmetesek lennének a balkezesek, hanem mert a ritkaságuk önmagában stratégiai előnnyé válhatott. A jobbkezes világban a balkezes ember mindig egy kicsit váratlanabb mozdulatot hoz.
A kérdésre tehát a válasz: részben igen, de nem úgy, ahogy a kattintós címek sugallják. A balkezesek átlagosan mutathatnak erősebb versengési hajlamot, és bizonyos szemtől szembeni helyzetekben előnyük is lehet. De ez nem varázserő, nem személyiségbélyeg és nem garancia a sikerre.
Inkább egy evolúciós emlékeztető arra, hogy a világ nem csak a többség logikája szerint működik. Néha az marad fenn, aki kilóg a sorból.
