„Nincs itt semmi látnivaló” – mondta Robert Fico szlovák miniszterelnök lefitymálólag Kassáról, és ezzel nagy szívességet tett a felvidéki városnak, ahová dacból is özönleni kezdtek még a szlovákok is.
Legalábbis a Rodostói-háznál az egykor Budapesten tanult történész–régész diplomás asszony szerint ennek köszönhető újkeletű népszerűségük. Az első világháború előtt többségében magyarlakta város egy másik, később államelnökké választott személynek, a magyarbarát Rudolf Schuster polgármesternek köszönheti, hogy ma Kassa cseppet sem kicsi belvárosa méltóképp néz ki lebilincselő történelméhez és ahhoz a helyhez, ahol II. Rákóczi Ferenc kriptája és csontjai találhatók.
Aki teheti, a kötelező körökön kívül (Szent Erzsébet-dóm, Rodostói–ház, Szent Mihály-kápolna, Márai-emlékkiállítás), menjen színházba is. Vegyen jegyet a magyar nyelvű (Komárom mellett) állandó színtársulat, a Thália Magyar Színház előadásaira vagy az Állami Színházba, utóbbiban szinte mindennap van előadás: opera, prózai darab vagy balett.
Nekünk az utóbbi társulat Bajadér előadásához volt szerencsénk (zene: Ludwig Minkus, eredeti koreográfia: Marius Petipa) az ukrán Vladimir Malakhov balettmester verziójában. Az előadás egyszerre volt profi és meseszerűen hatásos. Nem is érthető, miért kellett csaknem száz évet várni azzal, hogy 1961-ben a Kirov Balett végre elvihesse Londonba az 1877-ben a Szentpétervári Nagy Színházban bemutatott Bajadérkát. Igaz, az alapmű, amelyet Szergej Hugyekov szövegkönyve alapján a világ legismertebb koreográfusa, Petipa készített négy felvonásból és hét képből áll, és a több mint háromórás darab alaposan igénybe veszi a táncos szólistákat, a tánckart, a zenekart, hovatovább a nézőket is.
Érdemes leírni, hogy elsőként maga a koreográfus állt neki felfrissíteni a darabot 1900-ban. Az apropót az adta, hogy kedvenc táncosa, Pavel Gerdt negyvenéves lett, és a jubileum, valamint a korszak két legkiválóbb balerinája, Matilda Ksesinszkaja és Olga Preobrazsenszkaja virtuozitása szinte kínálta a tánckettősök újragondolását. Száz évvel később ezt a változatot rekonstruálta a Kirov Balett számára Szergej Viharev, fájdalom, ettől a darab nem lett rövidebb, sőt, 2002-re majdnem négyórás lett. A Bajadér bemutatását ez kis híján lehetetlenné tette. Még jó, hogy születtek rövidebb verziók is, sőt, az Árnyak birodalma önálló darabként is megjelent a világ legnagyobb balett színpadain. A világhírű, Párizsban menedékjogot kért Rudolf Nurejev huszonöt évesen, 1963-ban saját emlékei alapján vitte színre a balett e részletét, amelyben a nem kevésbé legendás, de akkor már 44 éves angol Margot Fonteyn párjaként táncolt.
Ami a Malakhov-féle, Kassán látott szüzsét illeti, a két felvonásossá letisztult balett meseszerű, ám teljesen világosak benne az érzelmi szálak: a bajadér (hindu templomi táncosnő) Níkia és Szolor, a gazdag harcos szerelemre gyúlnak, ám a vonzódás nem elég erős ahhoz, hogy a rádzsa ne vetesse el lányát, Gamzattit Szolorral. A bajadért megmarja egy virágcsokorba rejtett kígyó, Szolor pedig rádöbben a veszteségre, és elindul az Árnyak birodalmába halott kedvese után. Lehetne taglalni, de egy balett annyit ér, amennyit a látvány és a zenekar hangzása képes kifejezni. A Kassai Állami Színház (Štátne Divadlo Košice) pedig különösen alkalmas helyszín a ráhangolódásra: aki ide beül, azt Erkel Ferenc Bánk bán-ősbemutatójának szelleme is megérintheti.
A színház kiváló balettkara 2015 óta játssza a Bajadért az ukrán Vladimir Malakhov dramaturgiájával és koreográfiájával. A mostani a sokadik szereposztás, de bizton állítható, nem fáradt meg a mű. Níkiát a rendkívül tehetséges (Kijevben balettversenygyőztes), 19 éves ukrán Tatjana Lubskaja alakítja. Szolort a nála egy évvel idősebb olasz Gennaro Sorbino, míg a harmadik nagy szerepet, Gamzattit a szenicei születésű Nina Ravasová táncolja. A díszlet és a kosztümök Malakhovnál nem először a spanyol Jordi Roigot dicsérik. Malakhov pedig világsztár: négyéves korától táncolt, felvették a Bolsoj Balettbe, itt végzett és lett a fővárosi társulat legfiatalabb vezető táncosa. Dolgozott Bécsben, Torontóban, New Yorkban, 2004-től tíz éven át az akkor alapított Staatsballett Berlin művészeti vezetője. Kassa örülhet, hogy elvállalta náluk a Bajadér színre vitelét, különösen hogy ebben nyújtotta az egyik legemlékezetesebb alakítását 1999-ben. Mi pedig örültünk, hogy láthattuk a nagyon is élő, szépséges felvidéki városban az Árnyak birodalmát.
