Tizenhét év hosszú idő. Amikor az anyacsatornájával szinte egy időben született műsor eddig húzza, minden fenntartás ellenére illik megemelni a kalapunkat, pláne annak tudatában, hogy kereskedelmiék permanens nézettségi csörtéjében évente több lízingelt csodaműsor végzi a kukában.
Bármi is volt a missziója, ha volt egyáltalán, a Tv2 Naplója, a kertévés riportmagazinok doyenje decemberre eltűnik a képernyőről, miután meglepetésre a riválison futó akciósorozat, a bűn Mad Max-i nyomása alatt szolgáló és védő kölni sztrádarendőrség kalandjai elcsábították a nézőit.
Aligha vitatható, hogy a műsornak, amelyet a Cobra 11 lealáz, majd olyan műsorsávba pakolják, amelyben a kutya sem néz tévét, végül mennie kell. A Napló lelkes stábja derék munkát végzett, hiszen megbízhatóan szállították a különleges sorsokat, megható és meghökkentő történeteket, illetve a „hétköznapi hősöket” bemutató témákat. Nem az ő hibájuk, hogy a jóhiszemű újságírói szellemiség idővel feloldódott abban a savas kémhatású sárfürdőben, amelyben a magazin első riportere, egyben utolsó ceremóniamestere simléderig alámerülve dagonyázik. Vujity Tvrtko, a celebcirkusz-vértenger-népnyomor Bermuda-háromszögében épült hírmészárszék veterán henteseként magasan kiemelkedik a iuvenalisi parancsolat kertévés végrehajtói közül.
Az útszéli pátoszt és szentimentalizmust felköhögve szerzett lájkok százezrei és az egyéni, illetve családi tragédiákban pácolt tömegek szimpátiája, valamint a „pokoli történetek” teltházas haknielőadásai – valószínűleg elegendő önigazolást adtak már a kínkufárnak arra, hogy hosszú évekre a képernyőre száradjon, hiába is jelenti be időnként a visszavonulását. Egy megrendezett, néhány vicces, és szívbemarkoló riport, meg Vujity Tvrtko. Szomorú, de nagyjából ezt hagyta örökül a Napló gyermekeinknek.
