Nem akarással ugyan nehezen vádolható a köztévé, az izzadtságszagú próbálkozásoknak az elmúlt években azonban rendre nyögés lett a vége. Elkönyveltük, hogy a szórakoztatás terén a kalmárszellem diadalt aratott a közszolgálaton.
Újabban mintha mégis beindult volna a vérkeringés: az m1-en műsorra tűzött Virtuózok című klasszikus zenei tehetségkutató – hacsak a későbbiekben nem ejt csúnya sebet a megszerzett reputációján – úgy lett az utóbbi évek egyik élvezetesebb műsora, hogy gazdái nem vállaltak semmiféle kockázatot, a köztévébe pumpált roppant apanázsból összekalapálták a műsorlízingelésből tengődő kertévék ide vonatkozó formátumait. Persze kétséges, hogy bármiféle csomagolásban tálalt magas kulturális tartalommal megközelíthető lenne a könnyűzenei tehetségkutatók nézettsége, a műsor mégis elérheti közszolgálati célját. Azt, hogy minél több emberrel megszerettesse a komolyzenét. Ehhez viszont kicsit több ilyet kellene hallgattatni adásonként. Az eljátszott tételekből leadott tiszta játékidő átlagosan az egy percet sem éri el, a zsűri bevágott duruzsolása és a műsorvezetők színfalak mögötti fecsegése a versenyző kíséretével rém idegesítő, mialatt a színpadon Palika fegyelmezetlenül, csibészes tempóban, de zseniálisan fűrészel a lószőrrel Fritz Kreisler Prelúdium és allegrójára. Talán van rá esély, hogy a későbbi adásokban egy-egy produkciót megszakítás nélkül, elejétől a végéig végighallgassunk, ha a szerkesztők nem térnek el a kertévés recepttől. Amikor a zsűri főhadiszállásául szolgáló kamion begurult a képernyőre, virtuálisan azért elmorzsoltam egy kövér könnycseppet.
