Jövő héten elindul a betegelégedettségi platform, ahol a beteg vagy hozzátartozója visszajelzést tud adni az ellátás minőségéről – jelentette be az egészségügyi miniszter.
Történelmi lehetőség kapujában áll a kormányzat és az egészségügyi vezetés, a most elinduló szerkezetátalakítást pedig nem szabad elrontani – hangsúlyozta Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter az Egyensúly Intézet A magyar egészségügy jövője című rendezvényén. A politikus kijelentette, hogy „érzi a folyamat súlyát és felelősségét, elsődleges célja pedig, hogy stabil egyensúlyt teremtsen a szakmai szereplők és a nagypolitika között”. Az átfogó reformintézkedések a várakozások szerint a jelenlegi kormányzati ciklus második felére érnek be.
A tárcavezető azonnali határidőket is megjelölt: október 15-én elstartol a várólistákat letörő program, november elsejével pedig önálló intézményként megkezdi működését a népegészségügyi struktúrából kiváló Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI). Szintén kulcsfontosságú lépésként értékelte, hogy januártól feláll az Egészségügyi Minőség-ellenőrzési Hatóság, amely a mindenkori kormánytól független, önálló szabályozó szervként felügyeli majd a szektort.
Milliárdos injekció és kódolt rendszerhibák
A miniszter nem rejtette véka alá az ágazat legsúlyosabb strukturális problémáit. Az alulfinanszírozottságot, a túlzott kórházközpontúságot, a kaotikus szervezést, valamint az állami és a magánszektor tisztázatlan viszonyrendszerét. Utóbbi rendezésére hamarosan elkészül a vonatkozó jogszabály. A kórházi adósságállománnyal kapcsolatban a tárca a hiány mérséklését és az újratermelődés megállítását tűzte ki célul, ám Hegedűs Zsolt jelezte, hogy a kintlévőségek „nullára csökkentését” jelenleg nem tudja garantálni.
A remények szerint az ágazatba érkező évi 500 milliárd forintos pluszforrás elegendő lesz ahhoz, hogy a jelenlegi 4,7 százalékról 7 százalékra tornássza fel az egészségügyre fordított GDP-arányos ráfordítást. Ebből a keretből a szakemberek anyagi megbecsülését is rendezni kell, amit a miniszter szerint egyértelműen a szakdolgozók versenyképes javadalmazásával fognak elkezdeni.
Elöregedő háziorvosok
Kritikus a helyzet az alapellátásban is. Jelenleg rengeteg a betöltetlen háziorvosi praxis, a praktizáló orvosoknak pedig mindössze hét százaléka fiatalabb 40 évnél. A finanszírozás alapját jelentő kártyapénz az infláció áldozatává vált, ezért a minisztérium a jövőben értékalapú elszámolást, valamint célzott bér- és praxistámogatást vezetne be, hogy hosszú távon is vonzóvá tegye a hivatást.
A várólisták letöréséhez első lépésként a meglévő adatbázisok kíméletlen megtisztítására van szükség. A miniszter megdöbbentő példaként említette, hogy találtak olyan intézményt, ahol a műtétre várakozók 20 százalékán már régen elvégezték a beavatkozást egy másik kórházban. A teljes átláthatóság érdekében a jövőben mindent mérni és publikálni szeretnének. Ennek előfutára volt a mentők kiérkezési idejének nyilvánossá tétele, amit hamarosan – várhatóan egy online platformon keresztül – a betegek elégedettségi mutatóinak gyűjtése és intézményi visszacsatolása követ.
Népegészségügy
A konferencia szakmai panelbeszélgetésén Vokó Zoltán, az Egészségügyi Minisztérium népegészségügyért felelős államtitkára a prevenció jelentőségére hívta fel a figyelmet. Kifogásolta, hogy a megelőzést a döntéshozók sokszor kizárólag az ellátórendszer felől próbálják megfogni, pedig ez a kérdéskörnek csupán egy apró szelete. Kiemelte, hogy „a nemdohányzók védelméről szóló törvény tökéletes példája annak, hogyan csökkenti egy társadalmi szintű beavatkozás a daganatos megbetegedések számát”.
Az államtitkár szerint az alapellátás jelenleg pusztán „reaktív” módon működik, amit sürgősen proaktívvá kell formálni – ahhoz hasonlóan, ahogy egy jó befektetési tanácsadó előre felvázolja a jövőbeli lehetőségeket. Külön kitért a népegészségügyi szűrések siralmas részvételi arányára is. A tárca már megkezdte a távolmaradás okainak feltárását: a cél az, hogy a vizsgálatok mindenki számára könnyen és gyorsan elérhetőek legyenek, a lakosságot érdekeltté tegyék a részvételben, és garantálják, hogy a páciensek valóban meg is kapják az eredményeiket.
Vokó Zoltán a digitalizáció kihívásairól szólva megjegyezte: az egészségügyben ma már annyi adat termelődik, hogy abba „aki akar, bele is fulladhat”. A nyers adat azonban önmagában semmilyen értéket nem képvisel, ha nem társul hozzá tudás. Bár léteznek szigetszerű fejlesztések az adatgyűjtésre, ezeket egyetlen központi csatornába kellene terelni. A rendszer legfőbb hiányossága jelenleg éppen az, hogy az adatok érdemi feldolgozásához egyáltalán nem áll rendelkezésre megfelelő elemzői kapacitás.
