A kutyák régóta ismert képessége, hogy képesek érzékelni az emberek érzelmi állapotát, nem feltétlenül a háziasítás során alakult ki. Egy új kutatás szerint ugyanis a farkasok is hasonlóan reagálnak az emberi félelem szagára, ami arra utal, hogy ez a különleges érzékenység már a kutyák vadon élő őseiben is jelen lehetett. Az eredmények új megvilágításba helyezik az ember és a kutyafélék közötti kapcsolat evolúciós történetét.
A kutatók korábbi vizsgálatokból már tudták, hogy a kutyák képesek érzékelni az emberi érzelmekhez kapcsolódó kémiai jeleket. Amikor egy kutya félelmet átélő ember izzadságának szagával találkozik, viselkedése megváltozhat, sőt a szívverése is felgyorsulhat. Mivel hasonló reakciókat kölyökkutyáknál is megfigyeltek, a tudósok azt feltételezik, hogy ez a képesség részben veleszületett lehet, nem csupán a gazdákkal való együttélés vagy a kiképzés eredményeként alakul ki.
A legfontosabb kérdés az volt, hogy vajon ez az érzékenység a háziasítás során fejlődött-e ki, vagy már a kutyák vadon élő őseiben is jelen volt. Ennek vizsgálatához a kutatók tíz nő résztvevőtől gyűjtöttek izzadságmintákat közvetlenül azután, hogy az alanyok vagy egy nyugtató természetfilmet, vagy egy félelmet keltő horrorfilmet néztek meg. A mintákat ezután tizenegy kutyának és nyolc farkasnak mutatták meg. Mindegyik állat fogságban született és emberi környezetben nevelkedett, így hozzászokott az emberek jelenlétéhez.
A kísérlet során az állatoknak olyan mintákat kellett megszagolniuk, amelyek közül az egyik a félelem átélésekor keletkezett izzadságot tartalmazta, a másik pedig semlegesebb szagmintát képviselt. A kutatók nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a kutyák vagy a farkasok következetesen előnyben részesítették volna valamelyik mintát. A viselkedésükben azonban jelentős hasonlóságot figyeltek meg, amikor a félelemhez kapcsolódó szaggal találkoztak.
Mindkét állatfaj egyedei kevesebb időt töltöttek a félelmet jelző szag közelében, és gyakrabban néztek gondozójukra. Ez arra utal, hogy a szag hatására megváltozott a viselkedésük, még akkor is, ha az emberi félelemnek semmilyen látható vagy hallható jele nem volt jelen. A farkasok és a kutyák reakciói a vizsgált viselkedési formák többségében hasonlóak voltak.
A kutatók szerint az eredmények arra engednek következtetni, hogy a más fajok érzelmi állapotához kapcsolódó kémiai jelek érzékelése jóval régebbi evolúciós eredetű lehet, mint azt korábban gondolták. Elképzelhető, hogy a kutyák már azelőtt rendelkeztek ezzel a képességgel, hogy az ember megkezdte volna háziasításukat. A háziasítás tehát nem feltétlenül hozta létre ezt az érzékenységet, hanem inkább tovább alakíthatta és erősíthette a már meglévő tulajdonságokat.
A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat eredményeit óvatosan kell értelmezni. Mivel a kísérletben részt vevő farkasok emberi környezetben nevelkedtek, a megfigyelésekből nem lehet biztos következtetéseket levonni a vadon élő farkasok viselkedésére vonatkozóan. A kutatás azt mutatta meg, hogy azonos körülmények között a kutyák és a farkasok egyaránt érzékenyen reagálhatnak az emberi félelem szagára, de azt nem bizonyította, hogy minden vadon élő farkas ugyanígy viselkedik.
A tanulmány az Animal Cognition című tudományos folyóiratban jelent meg. Eredményei hozzájárulhatnak annak jobb megértéséhez, hogyan érzékelik az állatok az emberek érzelmi állapotát, és milyen ősi biológiai mechanizmusok tehetik lehetővé a különböző fajok közötti kommunikációt - írja az IFLScience.
