Ausztráliában csaknem négy évtizeddel egy különleges erdészeti kísérlet elindítása után tértek vissza kutatók egy korábban szinte teljesen elfeledett helyszínre, és meglepő eredményeket találtak.
A Victoria állambeli Tanjil Bren területén még az 1980-as évek végén kezdődött az a nagyszabású vizsgálat, amelynek célja az volt, hogy kiderítsék, milyen alternatívái lehetnek a tarvágásnak, vagyis annak a módszernek, amikor egy erdőrészlet szinte valamennyi idős fáját egyszerre kivágják.
A Silvicultural Systems Project keretében többféle erdőgazdálkodási módszert hasonlítottak össze. Egyes területeken hagyományos tarvágást alkalmaztak, máshol kisebb területeket vágtak ki, illetve úgynevezett erős gyérítést végeztek, amely során a fák 50–70 százalékát távolították el. Az így kezelt részeket érintetlen kontrollterületekkel vetették össze, majd hosszú időn keresztül figyelték, hogyan fejlődik az erdő.
Az első eredmények alapján úgy tűnt, hogy a hegyi kőrisek regenerációja a tarvágással érintett területeken kedvezőbb lehet. A történet azonban évtizedekkel később vált igazán érdekessé. A kutatók 2014-ben ismét felkeresték a helyszínt, amelyhez időközben az utak is benőttek, és olyan változásokat figyeltek meg, amelyekre nem feltétlenül számítottak.
A legerősebb meglepetést a gyérített erdőrészletek jelentették. Az ott meghagyott fák rendkívüli méretűre nőttek: bár körülbelül 80 évesek voltak, a legnagyobb példányok átlagos törzsátmérője mellmagasságban meghaladta az egy métert, néhány fa pedig az 1,5 méteres átmérőt is elérte. A gyérítés következtében a megmaradt fák több helyhez és erőforráshoz jutottak, ami látványosan felgyorsította növekedésüket.
Még ennél is érdekesebb volt a szénmegkötés alakulása. A kutatók azt találták, hogy a gyérített területeken a fákban tárolt szén mennyisége legalább akkora, sőt bizonyos esetekben nagyobb volt, mint az érintetlen kontrollterületeken. Mintegy 30 év alatt az erdő nemcsak pótolta a kitermelés során eltávolított szén mennyiségét, hanem további szén-dioxidot is megkötött – írja az IFLScience.
A gyérítésnek ráadásul a biodiverzitás szempontjából is akadtak váratlan előnyei. A kutatók kameracsapdákkal vizsgálták a terület állatvilágát, és veszélyeztetett Leadbeater-erszényesegereket is találtak. Figyelemre méltó módon az állatokat kizárólag az erősen gyérített területeken észlelték, az érintetlen kontrollerdőkben nem. A nagyobb, idős fák emellett a tűzvészekkel szemben is ellenállóbbak lehetnek, valamint fontos élőhelyet biztosíthatnak egyes ritka fajoknak.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az eredmények nem jelentik azt, hogy minden esetben a gyérítés lenne az ideális erdőgazdálkodási módszer. A különböző kezelési módoknak eltérő helyzetekben lehet létjogosultságuk. A csaknem 40 éves kísérlet azonban fontos tanulsággal szolgál: a tarvágás mellett más lehetőségek is léteznek, amelyek egyszerre segíthetik a faanyag iránti igény kielégítését, a szénkészletek megőrzését és a biodiverzitás védelmét. A kutatók szerint érdemes lehet más, régen elfeledett erdészeti kísérleteket is újra felkeresni, hiszen azok hosszú távú eredményei ma új szempontokat adhatnak a természet kezeléséhez.
