Minden nap eldöntjük, mit vásárolunk, kinek hiszünk, milyen információt fogadunk el igaznak, és hogyan ítélünk meg másokat. Könnyű azt gondolni, hogy ezekben a helyzetekben mindig logikusan és a tények alapján járunk el. A valóság azonban ennél összetettebb: az emberi agy számos gyors gondolkodási mintát használ, amelyek általában megkönnyítik a döntéshozatalt, bizonyos helyzetekben azonban félrevezethetnek bennünket.
Az egyik ilyen jelenség a csordaszellem, vagyis a „bandwagon-hatás”. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azért elfogadni egy véleményt vagy választani egy terméket, mert sokan mások is ezt teszik. Ha egy filmet milliók néznek meg, egy terméket pedig rengetegen vásárolnak, könnyen arra következtetünk, hogy biztosan jó döntésről van szó. A népszerűség azonban önmagában még nem bizonyítja a minőséget.
Hasonlóan megtévesztő lehet a túlélési torzítás. Ennek lényege, hogy hajlamosak vagyunk kizárólag azokat az embereket és történeteket vizsgálni, akik sikerrel jártak, miközben megfeledkezünk azokról, akik ugyanazt próbálták, de kudarcot vallottak. Egy sikeres vállalkozó története például könnyen úgy tűnhet, mintha néhány egyszerű szabály garantálná a sikert. Közben láthatatlan marad az a sok ezer ember, aki hasonló módszerekkel próbálkozott, mégsem jutott el ugyanoda.
A mindennapi kapcsolatainkra is hatással vannak az úgynevezett aureola- vagy glóriahatás. Az aureolahatás során egyetlen pozitív tulajdonság – például a vonzó megjelenés, a magabiztos fellépés vagy a szimpatikus személyiség – miatt hajlamosak vagyunk más jó tulajdonságokat is automatikusan feltételezni valakiről. Ennek ellentéte a szarvhatás: egyetlen negatív benyomás miatt az illető többi tulajdonságát is kedvezőtlenebbül ítéljük meg. Így akár egyetlen rossz első benyomás is hosszú időre meghatározhatja a véleményünket valakiről.
Különösen fontos szerepe van a megerősítési torzításnak is. Ilyenkor elsősorban azokat az információkat keressük és jegyezzük meg, amelyek összhangban vannak a már meglévő elképzeléseinkkel, miközben könnyebben elutasítjuk az ellentmondó bizonyítékokat. Az internet és a közösségi média ezt tovább erősítheti, hiszen szinte bármilyen véleményhez találhatunk olyan tartalmakat, amelyek megerősítik azt.
Az agyunk a kockázatok megítélésében is könnyen tévedhet. A hozzáférhetőségi heurisztika miatt gyakrabban és fontosabbnak érzékelhetünk olyan eseményeket, amelyek könnyen eszünkbe jutnak. Ha például rövid időn belül több hírt látunk repülőgép-szerencsétlenségekről, könnyen azt hihetjük, hogy a repülés veszélyesebbé vált, holott a médiában megjelenő események száma önmagában nem változtatja meg a tényleges kockázatot. Az érzelmileg erős emlék tehát könnyen összekeveredhet a valószínűséggel.
A pénzügyeinket és a munkánkat ott van a sunk cost, vagyis az elsüllyedt költség téveszméje. is befolyásolhatja. Ez akkor jelentkezik, amikor azért folytatunk egy már rossz döntést, mert korábban túl sok időt, energiát vagy pénzt fektettünk bele. Úgy érezzük, hogy ha most kiszállnánk, minden korábbi áldozat hiábavaló lenne. A már elvesztett erőforrásokat azonban nem lehet visszaszerezni, ezért önmagukban nem indokolják, hogy további veszteségeket vállaljunk.
A megoldás nem feltétlenül az, hogy megpróbáljuk teljesen kiküszöbölni ezeket a mechanizmusokat. A gyors gondolkodási szabályok ugyanis a mindennapi életben hasznosak lehetnek. Sokkal fontosabb, hogy felismerjük, mikor kerülhetünk valamelyik csapdába. Érdemes időnként tudatosan megkérdezni magunktól: azért gondolom ezt, mert valóban vannak rá bizonyítékaim, vagy csak könnyen hozzáférhető információk, első benyomások és korábbi döntéseim befolyásolnak?
A kritikus gondolkodás egyik legegyszerűbb módszere az is lehet, ha időnként szándékosan megkeressük a saját véleményünkkel ellentétes érveket. Ez segíthet abban, hogy ne pusztán azt keressük, ami igazolja a már kialakított álláspontunkat.
Az emberi agy tehát nem tökéletesen racionális döntéshozó. Gyakran gyors és praktikus megoldásokat választ, ezek azonban bizonyos helyzetekben félrevezethetnek. A legfontosabb lépés talán éppen annak felismerése, hogy a saját gondolkodásunkat sem mindig látjuk kívülről objektíven. Már ennek tudatosítása is segíthet abban, hogy megfontoltabb döntéseket hozzunk - írja a focus.pl.
