Megdöbbentő tény az emberi testről

Hosszú ideig azt hittük, hogy az emlékezet kizárólag az agy feladata, ahol a neuronok hálózata rögzíti életünk eseményeit. A New York-i Egyetem legújabb kutatása azonban arra utal, hogy testünk minden sejtje képes lehet saját módján emlékezni. Még a vesében vagy más szövetekben található sejtek is reagálnak az ismétlődésekre, és napokig megőrzik a mintákat, mintha apró, autonóm agyként működnének.

Ez a felfedezés alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy a kogníció és az emlékezés központosított folyamat lenne. Nyikolaj Kukushkin, a kutatás vezetője szerint a test minden sejtje részt vehet a tanulásban és az emlékezésben, így a memória nem csupán az agy kiváltsága.

A mindennapi életben gyakran próbálkozunk a magolással: órákig tartó, utolsó pillanatos tanulással. Bár rövid távon hatásos lehet, az emlékek hamar elhalványulnak. Az agy jobban reagál az ismétlések és pihenők kombinációjára, az úgynevezett szakaszos ismétlésre, amely hosszú távon mélyebb, tartósabb emlékeket épít. Minden egyes gyakorlás–pihenés ciklus erősíti a memóriát, hasonlóan a testmozgáshoz: egy edzés önmagában kevés, a rendszeres gyakorlás azonban tartós eredményt hoz. A NYU kutatói megvizsgálták, hogy ez a mechanizmus működik-e az agyon kívüli sejtekben is.

Vesesejteknél és perifériás idegsejteknél ugyanolyan memóriaaktivációt tapasztaltak, mint az agysejtekben.

Ehhez a luciferáz nevű enzimet használták, amely világít, ha a memóriához kapcsolódó gének aktiválódnak. Az eredmény: a sejtek „emlékeztek” az ismétlődő mintákra, mintha saját, apró agyukkal rendelkeznének.

A sejtes memória alapja a kémiai jelátvitel. A protein-kináz A és C enzimek jeleit követve a sejtek képesek rövid impulzusokra reagálni, majd ismétlődő impulzusokkal hosszabb távra beprogramozni az emléket. Ez a mechanizmus az agyban is ugyanígy működik: a megfelelő ritmusban és időzítésben történő ismétlések erősítik a memóriát.

Ez a felfedezés új szemléletet ad az emberi testhez. A hasnyálmirigy például „emlékezhet” a korábbi étkezések mintáira, a rákos sejtek „megtanulhatják”, hogyan alkalmazkodjanak a kezelésekhez, az immunrendszer pedig már régóta ismert memóriáját használja a vakcinák hatékonyságában. Ha minden sejt rendelkezhet memóriával, az emlékezés kevésbé a tudatról, inkább a túlélésről szól: a test „jegyzetel”, hogy a jövőben gyorsan reagálhasson.

A kutatások egyszerű élőlényeken, például tengeri nyulakon is alátámasztják az elméletet. Az enzimek és jelátviteli utak finomhangolása javította tanulási képességüket, ami arra utal, hogy a sejtes memória ősi, univerzális túlélési mechanizmus, amely az állatvilágban is jelen van.
Az új szemlélet segít átgondolni, hogyan tanulunk, hogyan kezeljük a testünket, és milyen lehetőségeink vannak az orvostudományban.

Ha a sejtek képesek memóriát tárolni, talán a jövőben terápiák segíthetik az idegsejteket Alzheimer-kór esetén, vagy a rákos sejteket a rezisztencia „elfelejtésében”.

Végül a legfontosabb tanulság az, hogy a pihenés létfontosságú: ha még a sejteknek is szükségük van szünetekre a tanult minták rögzítéséhez, számunkra is elengedhetetlen, hogy időt adjunk az emlékek feldolgozására és megszilárdítására – írta meg a Life.