Különleges, eddig ismeretlen óriásrágcsáló maradványaira bukkantak a kutatók Thaiföldön. Az állat mintegy 33–35 millió évvel ezelőtt élhetett, és becsült testtömege elérhette a 30 kilogrammot. A felfedezés újabb bizonyítéka annak, hogy az ősi emlősök világában a rágcsálók között is léteztek egészen rendkívüli méretű fajok.
A fosszíliákra még 2004-ben találtak rá egy dél-thaiföldi szénbányában, Krabi tartományban. A leletek két fogból álltak: egy alsó zápfogból és egy alsó metszőfogból. A felfedezés idején a kutatók még nem tudták pontosan meghatározni, milyen állathoz tartozhattak a maradványok. Az egyik fogat megtaláló geológus először csontnak hitte a leletet, témavezetője azonban hamar felismerte, hogy egy rendkívül nagy rágcsáló fogáról lehet szó.
A thaiföldi, francia és kanadai kutatók együttműködésével végzett újabb vizsgálatok végül arra jutottak, hogy a fogak egy eddig ismeretlen fajhoz tartoztak. Az állat a Yakamys sirindhornae nevet kapta. A név első része a thai „yak”, vagyis óriás, valamint a görög „mys”, azaz egér vagy patkány szavakból származik. A faj második neve Maha Chakri Sirindhorn thai hercegnő előtt tiszteleg, aki hosszú ideje támogatja a thaiföldi tudományos kutatásokat.
A kutatók hét különböző számítási módszerrel próbálták megbecsülni az állat testméretét, mivel mindössze két fog állt rendelkezésükre. Az eredmények alapján a testtömege 21,4 és 47,3 kilogramm között lehetett, az átlagos becslés 31,6 kilogrammra adódott. Ez azt jelenti, hogy az ősi rágcsáló nagyjából feleakkora lehetett, mint napjaink legnagyobb élő rágcsálója, a dél-amerikai vízidisznó, vagyis a kapibara.
A Yakamys sirindhornae a mára kihalt Ischyromyidae családba tartozott, amely a rágcsálók egyik korai evolúciós csoportja volt. Ennek a családnak a képviselői elsősorban Észak-Amerikából és Európából ismertek, Ázsiában azonban jóval ritkábbak a fosszilis maradványaik. Az új lelet ezért nemcsak egy különösen nagy testű faj létezésére világít rá, hanem az ősi ázsiai élővilág változatosságáról is fontos információkat szolgáltat.
Az állat pontos életmódját a mindössze két fog alapján nehéz rekonstruálni, a kutatók azonban úgy vélik, hogy édesvizű tavak partvidékén élhetett. Elképzelhető, hogy életmódja hasonlított a mai kapibarákéhoz, amelyek szintén vízközeli környezetben érzik jól magukat. A tavak környékén rendelkezésre álló bőséges táplálék hozzájárulhatott a szokatlanul nagy testméret kialakulásához.
A felfedezés arra is rámutat, hogy az evolúció során a rágcsálók mérete és életmódja jóval változatosabb volt, mint azt a ma élő fajok alapján gondolnánk. A kutatás eredményeit a Scientific Advances folyóiratban publikálták - írj az IFLScience.
