A kannabisz használata jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt korábban gondolhattuk: egy új tudományos vizsgálat szerint már mintegy 2800 évvel ezelőtt is fogyasztották a növényt a szkíták, az ókori sztyeppei lovas nép tagjai.
A kutatók egy dél-szibériai fejedelmi sírban talált emberi hajmintákban mutatták ki a kannabisz jellegzetes kémiai nyomait, emellett több mint ezer kendermagot is felfedeztek a temetkezési helyen.
A vizsgálatot Gino Caspari, a jénai Max Planck Geoantropológiai Intézet és a Berni Egyetem kutatója vezette. A tudósok a Tunnug 1 nevű monumentális sírhalomban végzett feltárások során jutottak a különleges leletekhez. A sír a dél-szibériai térség egyik legnagyobb és legrégebbi uralkodói temetkezési helye, amelyet a szkítákhoz kötnek. A kutatók több mint ezer kendermagot találtak, amelyek közül néhánynak a korát körülbelül 2800 évre becsülték.
A hajminták elemzése során a szakemberek a kannabisz egyik ismert hatóanyagának, a THC-nak csak gyenge nyomait észlelték, ugyanakkor jelentős mennyiségben mutatták ki annak bomlástermékét, a kannabinolt. Ez arra utal, hogy az elhunytak szervezete kapcsolatba kerülhetett a kannabisszal, bár a kutatók egyelőre nem tudják pontosan megállapítani, milyen módon és milyen céllal használták a növényt. A korabeli kannabisz THC-tartalmára sem lehet következtetni a leletekből.
A kutatók szerint elképzelhető, hogy a növényt nem kizárólag bódító hatása miatt alkalmazták, hanem különböző temetkezési szertartások részeként is szerepet kaphatott. A Tunnug 1 sírhalomban ugyanis a temetkezések mellett egy különleges, lóáldozatokkal járó rituálé nyomait is feltárták. A sír környezetében több faszerkezetet találtak, amelyekben három különálló és egy közös temetkezés helyezkedett el. A sírhalom fölött nagyszámú lovat áldoztak fel, amelyek maradványai egyfajta kísérteties lovas menet képét idézik. Az emberi csontmaradványok alapján a szakemberek azt sem zárják ki, hogy egyes szertartások során emberáldozatokra is sor került.
A kannabisz ebben a rituális környezetben többféle szerepet tölthetett be. A kutatók felvetették, hogy a növény bódító hatásával megnyugtathatták az áldozati szertartásokra szánt embereket. Az is lehetséges, hogy a kender virágzatának erős illatát a temetkezés során használták a bomló testek kellemetlen szagának elfedésére. Ezek egyelőre tudományos feltételezések, amelyeket további kutatásoknak kell igazolniuk.
A szkíták kannabiszhasználatára korábban is találtak bizonyítékokat. Az Altaj-hegységben található pasziri sírokból szintén kerültek elő kendermagok, a Pamír hegységben, a mai Kína nyugati részén pedig olyan temetkezési helyet tártak fel, ahol körülbelül 2500 éves kannabiszmaradványokat találtak edényekben. A kutatók szerint ez utóbbi leletek arra utalnak, hogy a növényt forró kövekre helyezve, füstölőszerű módon is alkalmazhatták rituális alkalmakkor.
Érdekesség, hogy az ókori görög történetíró, Hérodotosz már évszázadokkal korábban beszámolt a szkíták különös szokásáról. Leírása szerint a nép tagjai kendert dobtak izzó kövekre, majd belélegezték a felszabaduló gőzt, amelynek hatására örömükben kiáltoztak. Ez az egyik legismertebb ókori írásos beszámoló a kannabisz tudatmódosító célú használatáról.
A mostani kutatás újabb fontos adalékot szolgáltat a kannabisz történetéhez. A szakemberek már megkezdték az előkerült növénymaradványok genetikai vizsgálatát is. Mivel a DNS kivételesen jó állapotban maradt fenn, a kutatók azt remélik, hogy hamarosan többet tudhatnak meg a kender ősi termesztéséről, elterjedéséről és az emberi kultúrában betöltött szerepéről. - írja a focus.de
