Vádaskodások, megrendült családok és keserű magyarázkodások kísérik a november 4-én megnyitott állambiztonsági adatbázis böngészését. A közösségi oldalakon vannak, akik most szembesülnek azzal, hogy szülőjük, nagyszülőjük vagy valamelyik ismerősük neve szerepel a nyilvántartásban. Olyan poszttal is találkoztunk, amelynek szerzője arra a következtetésre jutott: a nagyapja valóságos, James Bond lehetett. De valóban ez derül ki a kartonból?
„Az 1990-es rendszerváltás ígérete teljesül az állambiztonsági szolgálatok fennmaradt iratainak nyilvánosságával” – indokolta a kormány az úgynevezett ügynökakták közzétételét. A cél a múlt bűneinek és áldozatainak megismerése, a társadalmi szembenézés elősegítése. Csakhogy már az elnevezés is félreértésekhez vezethet. Amit a legtöbben most böngésznek, azok nyilvántartási iratok, nem pedig teljes élettörténetek és nem is a besúgók néjegyzéke - a magyar Stirlizek adatai nem szerepelnek bennük, és ha fennmaradtak egyáltalán, a nagyközönség számára ma sem szabadon hozzáférhetőek.
A nyitottaktak.hu oldalon elsőként a 6-os kartonok, a beszervezési naplók és a mágnesszalagos hálózati nyilvántartás adatai váltak kereshetővé. A részletesebb beszervezési dossziékat később, 2027 februárjáig tervezik közzétenni. Jó, de akkor mik is ezek a dokumentumok? A 6-os karton az állambiztonság hálózati nyilvántartásának egyik alapirata volt. Feltüntették rajta egyebek mellett az érintett személyes adatait, fedőnevét, besorolását, a beszervezés állítólagos alapját és a foglalkoztatás területét. Ám a karton létezéséből nem következik automatikusan az, hogy valaki együttműködött az állambiztonsággal. A 6-os kartont a beszervezettekről és a meghiúsult beszervezések érintettjeiről is kiállítottak. Az pedig külön kérdés, hogy aki vállalta az együttműködést, mit tett valójában. Adott-e egyáltalán jelentést? Ha igen, saját elhatározásából, előnyökért vagy nyomás alatt tette? Hasznos információkat közölt, esetleg semmitmondó beszámolókkal próbálta lerázni a tartótisztjét? Okozott-e kárt másnak? Ezek azok a kérdések, amelyekre a fél ország által most böngészett adatbázis nem ad választ.
A lehetséges történetek ugyanis sokfélék. Akadtak olyanok, akik figyelmeztették a megfigyelt ismerősüket, és vele egyeztetve jelentettek. Mások a személyes sérelmeiket is megpróbálhatták megtorolni egy-egy jelentéssel, és lehet, hogy közben a vállalt feladatukat nem vagy csak alig teljesítették. A lényeg, hogy több embernek van 6-os kartonja, mint ahányan ténylegesen együttműködtek a hatóságokkal, és az együttműködők sem minden esetben szolgáltattak érdemi infromációt.
Már ez is előre vetíti, hogy nem mindenki bűnös, aki aláírt.
Erre az utóbbi napokban többen próbálták felhívni a figyelmet pártszimpátiától függetlenül. Szabó Andrea szociológus, az akták társadalmi hatásainak kezelésére felkért szakértői testület tagja például a Kossuth rádióban úgy fogalmazott: a legrosszabb forgatókönyv kezdődött el azzal, hogy „embereket valamiért, valamilyen szempont szerint kitesznek az asztalra”, majd bűnbakot képeznek belőlük. Szerinte a 6-os karton önmagában nem jelenti azt, hogy az érintett bármit tett volna. Azt is hangsúlyozta: jelentős történészi munkára van szükség ahhoz, hogy ne csak a hálózatba került emberek, hanem az állambiztonság működtetőinek, köztük a tartótiszteknek a szerepe is megismerhető legyen.
Fontos kiemelni, hogy az sem segíti a megértést, hogy a nyilvánosságra került kartonokon sokaknál a „hazafias” szó szerepel a beszervezés alapjaként. Ez a formállogika szerint elvi, politikai motivációt feltételez, de a valóságban egy eufemizmus volt: egyszerűen jobban hangzik, mint a „megzsaroltuk”, ami nem zárja ki, hogy egyesek valóban meggyőződésből csatlakoztak a hálózathoz – és pont ez teszi zavarbaejtővé a most bárki számára megismerhetővé vált dossziékat, hiszen nincs és nem is lehet minden kartonon egy csillag vagy lábjegyzet, ami jelezné, hogy ki volt tényleg meggyőződéses és ki nem.
Gondoljunk csak bele! A Kádár-rendszerben a hatalomnak számos eszköze volt arra, hogy befolyásolja az emberek életét. A munkahely, az előmenetel, a külföldi utazás vagy a család jövője nemcsak az egyén képességein múlott. A pártállam bárkinek derékba törhette a karrierjét, megfoszthatott valakit, vagy valakinek a gyermekét a boldogulástól, a továbbtanulástól és így tovább. Ennek ellenére – vagy inkább ezzel együtt, aki ilyen körülmények között aláírt, jellemzően „hazafiasnak” minősült, ahogy arra Takács Tibor, az ÁBTL kutatója is utalt, amikor elmondta: a terhelő adatokon alapuló beszervezések hivatalosan feltüntetett aránya a hatvanas évektől visszaszorult.
Szóval, a félreértésekhez az állambiztonság sajátos nyelvezete is hozzájárul. Ez igaz az olyan kifejezésekre is, mint a „titkos megbízott” vagy a „kémelhárítás”. Amikor a mai olvasó ezzekkel találkozik, kalandfilmbe illő feladatokra gondolhat. Holott a titkos megbízottak, rövidítve tmb.-sek közé a korabeli meghatározás szerint azokat sorolták, akik „meggyőződésből” vettek részt az együttműködésben. S miként az előbbiekben már kiderült, ez egy rendkívül népes csoport volt, az egyes éritettek valódi hozzáállásáról pedig csupán a 6-os kartonok alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A titkos munkatársak (tmt.-sek) helyzete érdekesebb, őket ugyanis összetettebb feladatokkal is megbízhatták, és a "szolgálataikért" anyagi előnyökhöz is juthattak. Ehhez képest a köznyelvben titkos együttműködőt ügynöknek neveznek, és a különböző kategóriák és felelősségi szintek összemosódását
A kartonon feltüntetett foglalkoztatási vonal szintén magyarázatra szorul. A kémelhárításhoz sorolás azt jelzi, hogy az állambiztonság melyik területéhez kapcsolta az érintettet; ebből önmagában nem derül ki, hogy az illető milyen feladatot kapott, vagy végzett-e egyáltalán ilyet. A másik véglet, amikor a bejegyzés már önmagában is megfejthetetlennek tűnik. Az egyik kartonon például az „F. dossziés ell.” rövidítés olvasható. Aki nem ismeri az állambiztonsági zsargont és az adott irat összefüggéseit, aligha tudhatja biztosan, mit takar a bejegyzés.
A kartotékon szereplő nyilvántartási kódok adhatnak némi támpontot. A 01-es titkosított hálózati személyre, a 04-es foglalkoztatott hálózati személyre, a 07-es a hálózatból kizárt személyre utalhat; a 10-es a meghiúsult beszervezés jelölése volt. A kizárás ténye azonban önmagában nem árulja el annak okát. A kapcsolat megszűnhetett például azért, mert az érintett megtagadta az együttműködést, de más körülmények miatt is.
Hasonló óvatosság szükséges a dekonspirálódásra, vagyis a titkos kapcsolat lelepleződésére utaló rövidítéseknél. A „dekonsp.” bejegyzésből önmagában nem tudjuk meg, hogyan és miért derült fény a kapcsolatra. Ismerünk olyan eseteket, amikor a beszervezett ember maga mondta el másoknak – akár a kocsmában –, hogy az állambiztonság megkörnyékezte, remélve, hogy így megszabadulhat a számára terhes feladattól. Tehát a dekonspirálódás lehetett menekülési kísérlet is, de egy konkrét kartonon szereplő rövidítés alapján ezt sem lehet bizonyítottnak tekinteni.
A nyilvánosságra került adatok nemcsak történelmi, hanem személyes kérdéseket is felvetnek. Egy-egy név megjelenése megrendítheti azt a képet, amelyet valaki a szüleiről vagy a nagyszüleiről őrzött – különösen akkor, ha az érintett már nem él, így nem tudja elmondani a saját történetét.
Eddig a bizonytalanságokról volt szó, de mint kiderült, az akták nyilvánosságra hozatala közben olyanok iratai is a dokumentumok közé kerülhettek, akik nem együttműködők vagy együttműködésre kiszemeltek, hanem megfigyeltek voltak. Lezsák Sándor téves szerepeltetése után többek, köztül Schiffer András ezért azt javasolta, hogy az ÁBTL adatbázisának működését függesszék fel addig, amíg a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság át nem vizsgálja a rendszert. Schiffer hangsúlyozta: „teljesen szükségtelen személyes adatokat” is közzétettek, és egy kevésbé ismert érintettnek nincs feltétlenül hozzáférése a nyilvánossághoz, ahol megvédhetné magát, ha tévesen szerepel az adatbázisban.
Ezzel pedig elérkeztünk az utolsó, mégsem problémához. Az adatbázisban azonosításra alkalmas adatok szerepelnek: név, születési adatok és lakcím, amely egy még élő személy esetében azonos lehet a jelenlegivel. Nemzetközi példák alapján ez akár a GDPR-szabályozásba is ütközhet.
