Sandro Botticelli világhírű festménye, a Vénusz születése évszázadok óta a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotása. A képen látható istennő arca azonban a kutatók szerint olyan apró részleteket is megőrizhetett, amelyek segíthetnek megfejteni egy fiatal nő, Simonetta Vespucci rejtélyes halálának okát.
A firenzei reneszánsz egyik legünnepeltebb szépsége mindössze 23 éves volt, amikor 1476 áprilisában váratlanul elhunyt. A legújabb orvostörténeti vizsgálatok szerint halálát nem feltétlenül a korábban feltételezett tuberkulózis, hanem egy súlyos, az agyalapi mirigyet érintő daganatos elváltozás okozhatta.
Simonetta Vespucci 1453-ban született az itáliai Genovában. Tizenhat évesen ment feleségül Marco Vespucci firenzei nemeshez, és hamarosan szépségével, valamint műveltségével a firenzei előkelő társaságok egyik legismertebb alakjává vált. A fiatal nőt gyakran emlegették a „gyönyörű Simonetta” néven, és a hagyomány szerint Botticelli egyik legfontosabb múzsája volt. Bár a festő és Simonetta kapcsolatának pontos részletei nem teljesen tisztázottak, az asszony alakját számos műalkotással összefüggésbe hozták, köztük a Vénusz születése című festménnyel is.
Simonetta halálának körülményei régóta foglalkoztatják a történészeket. A fennmaradt korabeli levelek szerint egy bálon összeesett, majd egy elsötétített szobában pihent, ahol súlyos fejfájás, hallucinációk, hányás és magas láz gyötörte. Ezek a tünetek arra utalhatnak, hogy nem egyszerű fertőző betegségről volt szó. Egy kutatócsoport már korábban is felvetette, hogy Simonetta agyalapi mirigyében daganat alakulhatott ki, amely fokozatosan megváltoztathatta az arcvonásait, és végül életveszélyes állapothoz vezethetett.
A kutatók több, Botticellinek tulajdonított portrét is összehasonlítottak, és az arc formájának apró változásaira figyeltek fel. Megfigyeléseik szerint az állkapocs, a homlok és az arc lágyrészeinek alakulása összhangban lehet az agyalapi mirigy jóindulatú daganatának, az úgynevezett hipofízis-adenómának a következményeivel. Az ilyen elváltozás bizonyos esetekben túlzott növekedésihormon- és prolaktintermeléssel járhat. Ez nemcsak a külső megjelenést változtathatja meg, hanem más szokatlan tüneteket is okozhat.
A legújabb vizsgálatban a szakemberek különös figyelmet fordítottak Simonetta szemére. A Vénusz születése és más, neki tulajdonított portrék alapján úgy vélik, hogy a nő tekintetében visszatérően megjelenő enyhe kancsalság nem feltétlenül művészi sajátosság. A daganat ugyanis nyomást gyakorolhatott a környező idegekre, ami a szemmozgás zavarához és a szemhéj helyzetének megváltozásához vezethetett. A kutatók szerint a festményeken látható apró eltérés így egy korábban fel nem ismert betegség nyoma lehet.
A kutatócsoport egy másik, Botticellinek tulajdonított allegorikus női portrén is talált olyan részletet, amelyet lehetséges orvosi tünetként értelmezett. A képen a nő tejtermelésre utaló jeleket mutat, annak ellenére, hogy a történeti adatok szerint Simonettának nem volt gyermeke. A szakemberek szerint ez összefügghetett a prolaktin túltermelésével, amelyet bizonyos agyalapimirigy-daganatok idézhetnek elő. Ezek a megfigyelések azonban önmagukban nem bizonyítják, hogy a festményeken ábrázolt nő valóban Simonetta volt, vagy hogy a művész minden részletet pontosan a valóságból vett át.
A kutatók legújabb feltételezése szerint Simonetta halálát az agyalapi mirigyben kialakuló hirtelen vérzés vagy szövetelhalás, az úgynevezett hipofízis-apoplexia okozhatta. Ez a ritka, súlyos állapot gyorsan életveszélyessé válhat, és heves fejfájással, hányással, látászavarokkal, valamint más idegrendszeri tünetekkel járhat. A szakemberek azt is felvetették, hogy a bálon végzett intenzív tánc hozzájárulhatott az állapot hirtelen rosszabbodásához. Egyes történeti beszámolók egy feltételezett erőszakos eseményt is említenek, amely szintén szerepet játszhatott a tragédiában, de ennek körülményei nem tekinthetők bizonyítottnak.
A történet különlegessége, hogy egy több mint ötszáz évvel ezelőtt készült festmény a modern orvostudomány számára is értékes nyomokat rejthet. Botticelli műveit eredetileg művészi és esztétikai céllal alkották meg, ám a portrék részletei a korabeli emberek egészségi állapotáról is árulkodhatnak. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy Simonetta halálának valódi oka ma már aligha állapítható meg teljes bizonyossággal. A festmények és a történeti dokumentumok alapján felállított diagnózis ezért egyelőre megalapozott, de nem véglegesen igazolt elmélet.
A kutatás eredményeit a Medical Humanities című tudományos folyóirat közölte. A vizsgálat egyik legérdekesebb tanulsága, hogy Botticelli Vénuszának jellegzetes tekintete talán nem csupán a reneszánsz szépségeszmény része, hanem egy tragikus sorsú fiatal nő betegségének akaratlanul megőrzött emléke is lehet - írja az IFLScience.
