Régészek egy mintegy 4400–4700 éves hajóroncsot tártak fel Törökország déli partjainál, Kekova szigetének közelében. A lelet a kora bronzkorból származik, és új információkkal szolgálhat az ókori tengeri kereskedelemről.
A hajó nagyjából a gízai nagy piramis építésének idején süllyedhetett el. Bár a fa szerkezete nem maradt fenn, a kutatók a tengerfenéken talált kerámiaedények és kőhorgonyok alapján a roncs korát Kr. e. 2600 és 2400 közé teszik. Ha a datálás megerősítést nyer, a lelet a világ legrégebbi ismert hajóroncsai közé tartozhat.
A roncsot Hakan Öniz víz alatti régész, az antalyai Akdeniz Egyetem kutatója és csapata fedezte fel. Az ásatás eredményeiről a Journal of Maritime Archaeology című szakfolyóiratban számoltak be.
A kutatók szerint a hajó valószínűleg kisebb kereskedelmi jármű volt, amely a Földközi-tenger keleti medencéjében közlekedett. A roncs maradványait mintegy 30 méteres mélységben, részben homokos, részben sziklás tengerfenéken találták meg.
A leletek között nagyméretű, kétfülű kerámiaedények, vagyis amforák is voltak. Némelyikük formája a Levante térségéből – a mai Libanon, Szíria, Izrael és Palesztina területéről – ismert kora bronzkori kerámiákra emlékeztet. Az egyik edényen párhuzamos vonalak és cikkcakkos díszítés látható.
Az ilyen edényeket a bronzkorban különféle áruk, köztük mezőgazdasági termékek szállítására használhatták. A régészek két háromlyukú és egy egylyukú kőhorgonyt is találtak a roncs környezetében. Ezek kialakítása más minószi, ciprusi, anatóliai és levantei bronzkori lelőhelyeken előkerült horgonyokéhoz hasonlít.
Egyelőre nem bizonyított, hogy a horgonyok közvetlenül a hajóhoz tartoztak-e. A leletek mindenesetre segíthetnek jobban megérteni, milyen horgonyzási technikákat alkalmaztak a térségben a bronzkorban.
A tanulmány szerint a maradványok arra utalnak, hogy egy kisebb hajó süllyedt el, miközben a korabeli kelet–nyugati tengeri útvonalak valamelyikén haladt – írta meg az Independent.
