Erzsébet osztrák császárné, közismert nevén Sisi, Európa egyik legszebb uralkodónőjeként vált legendássá, ám a róla kialakult kép nem csupán természetes szépségének köszönhető. A császárné már életében tudatosan alakította nyilvános megjelenését, és a fényképezés korai lehetőségeit is felhasználta arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa, miként látja őt a világ.
Egyes fényképeket utólag módosítottak, más felvételeket pedig úgy állítottak össze, hogy a valóságban soha meg nem történt jeleneteket ábrázoljanak. Emiatt Sisi bizonyos szempontból a mai influenszerek előfutárának is tekinthető, akik szintén tudatosan építik és formálják a róluk kialakuló képet.
Claus Christian Niesel, a császárné fényképes hagyatékával foglalkozó könyv szerzője szerint Erzsébet felismerte a fényképezésben rejlő lehetőségeket, és ügyesen használta ezt az akkor még viszonylag új médiumot saját személyes kultuszának kialakítására. A róla készült felvételek jelentős szerepet játszottak abban, hogy a szépsége köré épülő mítosz már életében megszülessen. Az egyik legkorábbi ismert fénykép 1852-ben vagy 1853-ban készült róla, amikor még csak körülbelül 15 éves volt. A felvételen látható határozott, kissé dacos arckifejezés azonban nem mindenkinek tetszett. Későbbi férje, Ferenc József császár sem volt elragadtatva a látványtól, és a kép alapján készített egyes litográfiák terjesztését is megpróbálták megakadályozni.
A képek manipulálása már a 19. században sem volt ismeretlen. Rosemarie Mann-Stein, a possenhofeni Erzsébet császárné múzeumának vezetője szerint még a családi fényképeket is megrendezték és utólag módosították. Előfordult, hogy olyan csoportképeket állítottak össze, amelyeken a császárné és családtagjai együtt szerepeltek, holott a megörökített jelenet a valóságban soha nem történt meg. Az egyik ilyen képen például egy kutya póráza látható, amely a levegőben lóg, ami arra utal, hogy a felvételt utólag manipulálták. A mai digitális képszerkesztéshez hasonló eljárások tehát már jóval a számítógépek és a közösségi média megjelenése előtt is léteztek.
Sisi később egyre szigorúbban ellenőrizte, milyen képek készülhetnek róla. Harminckét éves korában úgy döntött, hogy többé nem áll fényképezőgép elé. Nem akarta, hogy az emberek az öregedését lássák, és ragaszkodott ahhoz, hogy a nyilvánosság emlékezetében fiatal és szép nőként maradjon meg. Arcát napernyőkkel, fátylakkal és legyezőkkel takarta el, amikor úgy érezte, hogy megjelenése már nem felel meg annak az ideálnak, amelyet önmagáról kialakított.
A császárné 1898-as meggyilkolása után a bécsi udvar tovább őrizte a szépségéről kialakult legendát. A hivatalos halotti képmás nem az akkor aktuális megjelenését mutatta, hanem egy körülbelül harminc évvel korábban készült fénykép alapján készült. A valódi halotti maszkot sem mutatták be a nyilvánosságnak, helyette egy megszépített változatot készíttettek.
Sisi története jól példázza, hogy a hírességek gondosan kialakított nyilvános képe nem a modern közösségi média találmánya. A császárné már a fényképezés hőskorában felismerte, hogy a képek nemcsak megörökítik a valóságot, hanem annak alakítására is alkalmasak. Tudatos önreprezentációjával, a róla készült felvételek ellenőrzésével és a fiatalságát megőrző képmás védelmével olyan módszereket alkalmazott, amelyek a mai influenszerek világában is ismerősek lehetne - írja a focus.de.
