Képzeljünk el több ezer agyagtáblát, amelyeken valaki több mint háromezer éve gondosan feljegyezte egy eltűnt civilizáció ügyeit. Tudjuk, hogy írás. Látjuk a visszatérő jeleket. Sejtjük, hogy számok, nevek és szavak sorakoznak előttünk, csak éppen fogalmunk sincs, mit jelentenek. Aztán egy harmincéves brit építész egyszer csak azt mondta, lehet, hogy végig görögül beszéltek hozzánk.
A történet a 20. század elején kezdődött, amikor Sir Arthur Evans feltárta a krétai Knósszosz palotáját. Az előkerült agyagtáblákon két addig ismeretlen írásrendszert különített el, amelyeket lineáris A-nak és lineáris B-nek nevezett el.
Evans úgy vélte, a lineáris B valamilyen nem görög, minószi nyelvet rejthet. Évtizedeken át senki sem tudta meggyőzően bizonyítani az ellenkezőjét.
A helyzetet még érdekesebbé tette, hogy hasonló táblák később a görög szárazföldön, mindenekelőtt Püloszban, valamint Mükénében, Thébában és más mükénéi központokban is előkerültek. Az írás tehát ott volt mindenki szeme előtt.
A nő, akit a történetből gyakran kihagynak
A megfejtés történetét rendszerint Michael Ventrishez kötjük, pedig előtte volt valaki, aki nélkül könnyen lehet, hogy Ventris sem jutott volna ilyen messze.
Az amerikai klasszika-filológus Alice Kober éveken át aprólékosan elemezte a lineáris B jeleinek előfordulását. Számítógép nélkül, kartonlapokra írt több tízezer adatot rendszerezett és felismerte, hogy egyes szóalakok rendszeresen változó végződéseket mutatnak.
Vagyis a mögöttük rejlő nyelv ragozó nyelv lehetett.
Kober nem találta meg a végső kulcsot. 1950-ben, mindössze 43 évesen meghalt. De olyan alapokat rakott le, amelyekre Ventris már építeni tudott. Ez a tudomány egyik kevésbé romantikus, de nagyon igaz története. A nagy áttörés mögött gyakran ott vannak azok is, akiknek a nevét később alig említik.
Egy építész, aki nem tudta elengedni a rejtélyt
Michael Ventris 1922-ben született. Nem klasszika-filológusként, hanem építészként tanult és dolgozott, a megfejtetlen írások azonban már gyerekkorától lenyűgözték. Tizennégy évesen hallotta Evanst beszélni a lineáris B rejtélyéről.
Rákattant.
Éveken keresztül táblázatokat készített, jeleket hasonlított össze, előfordulási mintákat keresett. Kezdetben egyáltalán nem hitte, hogy az írás görög nyelvet rögzítene, egy ideig inkább etruszk rokonságra gyanakodott.
Aztán az adatok makacsul másfelé kezdtek mutatni.
Ventris felismerte, hogy bizonyos jelcsoportok Knósszosz tábláin olyan helynevekkel egyezhetnek, amelyek görög formája ismert. Ha ezek az értékek helyesek voltak, más szavak is elkezdtek értelmet nyerni. 1952-ben Ventris már arra jutott, hogy a lineáris B mögött egy rendkívül korai görög nyelvváltozat áll.
A megfejtés, amely néhány évszázaddal korábbra datálta a görög nyelvet
Ventris ezután együttműködni kezdett John Chadwick cambridge-i klasszika-filológussal, aki a nyelvészeti részletek ellenőrzésében és rendszerezésében játszott kulcsszerepet.
Az eredmény szenzációs volt. A lineáris B valóban a ma mükénéi görögnek nevezett nyelvet rögzítette. Ez azt jelentette, hogy a görög nyelv írásos történetét hirtelen több száz évvel korábbra lehetett visszavezetni, egészen a Kr. e. második évezredig.
Homérosz világa egyszeriben közelebb került egy olyan korszakhoz, amelyből már közvetlenül olvasható dokumentumaink voltak. Csakhogy amikor végre „kinyitották” ezt az ősi könyvtárat, nem az Iliász elveszett előzménye került elő.
Hanem egy könyvelés.
„Ennyi juh, ennyi olaj, ennyi ember”
A táblák túlnyomó többsége prózai adminisztrációt tartalmazott. Ki mennyi gyapjút adott le. Hány juh tartozott egy adott nyájhoz. Mennyi olívaolajat osztottak ki. Ki kapott földet. Mennyi bronz állt rendelkezésre. Kik dolgoztak bizonyos műhelyekben. Milyen javakat ajánlottak fel az isteneknek.
Első hallásra csalódásnak tűnhet. Valójában a történészek aranybányája volt.
A táblák ugyanis szinte beléptetnek bennünket a mükénéi palotagazdaság hátsó irodájába. Megmutatják, hogy ezek az államok kifinomult bürokráciát működtettek, embereket, állatokat, földet és nyersanyagokat tartottak számon. Sőt olyan istennevek is felbukkannak, amelyek később a klasszikus görög vallásból váltak ismertté, köztük Zeusz, Poszeidón és Dionüszosz korai formái.
A hétköznapi könyvelés így váratlanul vallástörténeti időgéppé is vált.
A tűz pusztított és közben mégis megmentette az iratokat
A történet egyik legszebb iróniája, hogy a tábláknak valószínűleg nem kellett volna fennmaradniuk.
A paloták írnokai nedves agyagba vésték feljegyzéseiket. Sok tábla ideiglenes adminisztrációs dokumentum lehetett, amelyet nem arra szántak, hogy évezredeket túléljen.
Aztán a mükénéi paloták elpusztultak. A tűz hőenergiája azonban kiégette az agyagot. A katasztrófa tehát egyszerre semmisítette meg a palotákat és konzerválta azok irattárának egy részét.
Ami az akkori ember számára végzet volt, a régészek számára háromezer évvel később szerencse lett.
A megfejtő sem kapott sok időt
Ventris és Chadwick 1956-ban jelentette meg alapvető munkáját, a Documents in Mycenaean Greek című kötetet.
Ventris azonban már nem láthatta, milyen óriási hatása lesz. 1956 szeptember 6-án autója egy teherautóval ütközött Angliában.
Mindössze 34 éves volt.
Néhány év alatt megoldott egy olyan rejtélyt, amelyen kutatók generációi dolgoztak, majd szinte azonnal eltűnt a történetből. A lineáris B azonban megszólalt. És talán éppen a tartalma mutatja meg a régészet egyik legfontosabb igazságát.
Az elveszett civilizációkat hajlamosak vagyunk királyokon, háborúkon és legendákon keresztül elképzelni. A valódi emberek azonban ugyanazzal foglalkoztak, amivel minden állam azóta is:
számolták, hogy mennyi van a raktárban.
Háromezer év után nem egy mükénéi hős hangját hallottuk meg először. Hanem a könyvelőét.
És furcsa módon ettől lett az egész világ sokkal emberibb.
Forrás: Michael Ventris–John Chadwick: Documents in Mycenaean Greek; Arthur Evans knósszoszi ásatásainak dokumentációja. Alice E. Kober lineáris B-kutatásai. Cambridge-i és klasszika-filológiai összefoglalók a lineáris B megfejtésének történetéről.
