A hunok genetikai eredete évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket, ám egy új DNS-vizsgálat fontos bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy az európai hunok egy része rokonságban állhatott az ókori Belső-Ázsia egyik leghatalmasabb nomád népével, a hsziungnukkal (Xiongnu). Ez a nép a mai Mongólia területén és a környező ázsiai sztyeppéken hozott létre kiterjedt birodalmat, jóval azelőtt, hogy a hunok megjelentek volna Európában.
A hunok a 4. század hetvenes éveiben tűntek fel a Fekete-tengertől északra fekvő területeken. Nyugati terjeszkedésük jelentős politikai változásokat indított el, népek vándorlását idézte elő, és hozzájárult a Római Birodalom történetének átalakulásához. Az 5. században Attila vezetésével a hunok Európa egyik legjelentősebb katonai hatalmává váltak. Származásuk azonban mindmáig számos kérdést vetett fel. A történészek régóta vizsgálták, vajon a hunok kapcsolatban álltak-e a hsziungnukkal, amelynek birodalma több évszázaddal korábban virágzott Ázsia belső területein. A két nép nevének hasonlósága már korábban is felvetette a rokonság lehetőségét, de sokáig nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték a kapcsolat igazolására.
Az új kutatás során a tudósok genetikai adatokat vetettek össze régészeti leletekkel és történelmi információkkal. Összesen mintegy 370, Közép-Európából és Ázsiából származó ember genetikai állományát vizsgálták meg, köztük a hsziungnu korszakból származó maradványokat, valamint a Kárpát-medence 5. és 6. századi temetkezéseiből előkerült csontokat. A kutatók olyan hosszabb, közös DNS-szakaszokat kerestek, amelyek biológiai rokonságra utalhatnak különböző időszakokban és földrajzi térségekben élt emberek között.
Az eredmények meggyőző bizonyítékokat tártak fel arra, hogy a hun kori Európa egyes lakói genetikai kapcsolatban álltak a hsziungnu birodalom elitjének tagjaival. Ez arra utal, hogy az európai hunok legalább egy részének ősei valóban az egykori mongóliai sztyeppék népességéhez kötődtek. A felfedezés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a két nép teljes egészében azonos lett volna, vagy hogy a hunok egyetlen, változatlan közösségként vándoroltak volna Ázsiából Európába.
A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása éppen az, hogy a hunok uralma alatt élő népesség genetikai szempontból rendkívül sokszínű volt. A hun birodalom nem kizárólag keleti eredetű emberekből állt: a hosszú vándorlások során a hunok különböző népekkel kerültek kapcsolatba, és számos közösség tagjai keveredtek egymással. A Kárpát-medencében a hun korszakban és az azt követő időszakban nem találtak bizonyítékot egy nagy létszámú, kelet-ázsiai eredetű népesség jelenlétére. A vizsgált, 5. és 6. századból származó 371 ember közül mindössze 26, vagyis körülbelül hét százalék esetében mutattak ki északkelet-ázsiai vagy sztyeppei eredetre utaló genetikai jeleket.
Ez arra utal, hogy a hunok politikai és katonai uralma nem járt együtt a helyi lakosság tömeges lecserélődésével. A keleti temetkezési szokások szerint eltemetett emberek sem alkottak egységes genetikai csoportot, hanem különböző eurázsiai népességek változatos eredetét tükrözték. A régészeti leletek és a genetikai adatok együttesen így árnyaltabb képet rajzolnak ki a hunok világáról.
A hsziungnu birodalom nagyjából az időszámításunk szerinti 1. században bomlott fel, mintegy három évszázaddal azelőtt, hogy a hunok megjelentek Európában. Ez a hosszú időbeli távolság korábban megnehezítette a két nép közötti közvetlen kapcsolat bizonyítását. Az új eredmények alapján azonban elképzelhető, hogy az őseik nem egyetlen nagy vándorlás során jutottak el Ázsiából Európába. Valószínűbb lehetett, hogy kisebb csoportok több generáción keresztül, különböző területeken áthaladva vándoroltak nyugat felé, miközben kapcsolatba kerültek más népekkel, és genetikai, illetve kulturális szempontból is változtak.
A kutatás tehát fontos lépést jelent a hunok eredetének megértésében: megerősíti, hogy egyes hun kori európai embereknek távoli genetikai kapcsolataik voltak a hsziungnukkal, ugyanakkor arra is rámutat, hogy a hunok története jóval összetettebb volt annál, mint amit egyetlen nép egyszerű kelet–nyugati vándorlása sugallna – írja a Proceedings of the National Academy of Sciences.
