Egy új régészeti kutatás megkérdőjelezi a bronzkori népvándorlásról alkotott korábbi elképzeléseket. A görögországi temetkezési helyekről származó emberi maradványok vizsgálata arra utal, hogy az időszakban nem kizárólag a házasság révén más közösségbe kerülő nők vagy egész családok vándoroltak el, hanem fiatal férfiak és nők is, sokszor egyedül.
A kutatók összesen 199, hat görögországi bronzkori lelőhelyről származó csontvázat vizsgáltak meg. A német geológus, Anja Frank vezette kutatás során a fogak és a csontok stronciumizotóp-összetételét elemezték. A stroncium az elfogyasztott élelmiszereken és ivóvízen keresztül kerül az emberi szervezetbe, ezért izotópjainak aránya segíthet annak megállapításában, hogy az adott személy melyik földrajzi térségben töltötte gyermekkorát. Az eredmények alapján a vizsgált emberek egy része nem azon a területen nőtt fel, ahol később eltemették.
A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye az volt, hogy a más vidékről érkezett emberek között közel azonos számban találtak nőket és férfiakat. Ez ellentmond annak a korábban elterjedt elképzelésnek, amely szerint a bronzkorban elsősorban a nők költöztek férjük közösségébe házasságkötésük után. Az új eredmények inkább arra utalnak, hogy az emberek mozgását többféle társadalmi és gazdasági tényező befolyásolhatta.
A vizsgálatok szerint a vándorlás leginkább a fiatal felnőtteket érintette: a más területekről érkezők között különösen gyakoriak voltak a 30 év alatti személyek. A kutatók ugyanakkor a vizsgált gyermekek között nem találtak olyanokat, akik egyértelműen idegen földrajzi térségből származtak volna. Az adatok arra is rámutattak, hogy a költözés nem feltétlenül járt együtt az egész család elvándorlásával. A máshonnan érkezett emberek ráadásul nem kizárólag a társadalom szegényebb rétegeiből kerültek ki: egyszerűbb és gazdagabb mellékletekkel ellátott sírokban egyaránt azonosítottak ilyen személyeket. A kutatók becslése szerint a vizsgált csontvázak mintegy 5–10 százaléka tartozhatott olyan emberekhez, akik nem helyben nőttek fel.
A módszernek azonban vannak korlátai. A stroncium felvétele és elraktározódása számos tényezőtől függhet, ezért az izotópelemzés önmagában nem minden esetben képes teljes bizonyossággal meghatározni valakinek a származási helyét. Serena Sabatini régész szerint az eredmények megbízhatósága növelhető, ha nagyobb számú emberi maradvány adatait hasonlítják össze, és a következtetéseket statisztikai módszerekkel ellenőrzik. A tanulmány a PLOS One tudományos folyóiratban jelent meg 2026. szeptember 23-án.
A bronzkori társadalmak távolsági kapcsolatairól más régészeti leletek is árulkodnak. Kréta és a Peloponnészosz területén előkelő sírokból olyan vasból készült gyűrűk kerültek elő, amelyek anyagában a nikkeltartalom meteoritikus eredetre utal. A kutatók 91, Kr. e. 1800 és 1000 közé datálható vastárgyat vizsgáltak meg, és arra jutottak, hogy a különleges, az égből származó fémet elsősorban díszes, rangot jelző ékszerek készítéséhez használták. Egyes darabok anyaga feltehetően Egyiptomból kerülhetett a térségbe. A Kr. e. 1200 utáni időszakból azonban a vizsgált tárgyak között már nem azonosítottak meteoritikus vasat.
A két kutatási irány egyaránt azt mutatja, hogy a bronzkori világ korántsem volt annyira elszigetelt, mint azt korábban feltételezték. Az emberek mozgása, a távoli területek közötti kereskedelem és a különleges nyersanyagok terjedése összetett kapcsolatrendszert hozott létre a korabeli társadalmak között - írja a History.
