Egy különleges, mintegy 1700 éves sírkamrát tártak fel Egyiptom Dachla-oázisában, Bir al-Shaghala közelében. A késő római korból származó, vályogtéglából épült, piramisszerű sír egy férfi és felesége számára készülhetett, ám a régészek számára nem elsősorban az építmény formája, hanem a benne talált feliratok tették igazán különlegessé a felfedezést.
A sír bejáratánál ugyanis óegyiptomi hieroglifák és védőszövegek láthatók, odabent pedig egy 19 soros, ógörög nyelven írt gyászvers került elő.
A sírhoz egy 14 lépcsőből álló lejárat vezetett, amelyet egyebek mellett napkorongok, kobrák és a túlvilághoz kapcsolódó ábrázolások díszítenek. A feliratok egy része az Amduatra, vagyis arra az ókori egyiptomi vallási szövegre utal, amely a Napisten éjszakai útját írja le az alvilágon keresztül. Ez azt mutatja, hogy a sírban továbbra is fontos szerepet kaptak a hagyományos egyiptomi túlvilághitek.
A legmeghatóbb lelet azonban egy kőből készült sírtábla, amelyen egy 19 soros, ógörög nyelvű gyászvers olvasható. A vers az elhunytat, akit Bisichthes vagy Pisechtes néven említenek, bölcs és jó emberként méltatja. A kutatók szerint elképzelhető, hogy az illető bíróként vagy valamilyen igazságszolgáltatási szerepben dolgozott, ezt azonban egyelőre nem sikerült biztosan bizonyítani.
A vers végén különösen személyes hangvétel jelenik meg: a szövegben Sarapion, az elhunyt fia közvetlenül az apjához fordul a „Halljad, atyám!” megszólítással. A fiú arra kéri halott apját, hogy fogadja el gyászoló gyermekei áldozatait és felajánlásait. A szöveg azért is figyelemre méltó, mert a kutatók szerint irodalmi szempontból igényes alkotásról van szó, amelynek nyelvezete az ókori görög eposzok hagyományát is idézi.
A sír további leletei között egy áldozati asztal, egy homokkőből készült tisztítómedence, kerámiák és egy Konstantin császár nevéhez köthető bronzérme is előkerült. A régészeti nyomok arra utalnak, hogy a sírt később ismét használhatták, és az eredeti bejárat fölött utólagos építészeti kiegészítések is készültek.
A felfedezés különösen jól szemlélteti, mennyire összetett és sokszínű volt Egyiptom kultúrája a római korban. Miközben a sír falain és bejáratán több ezer éves egyiptomi vallási hagyományok jelennek meg, a halott emlékére készült személyes költeményt görög nyelven írták. A két kulturális hagyomány egymás mellett létezése nem számít teljesen szokatlannak: a római és késő ókori Egyiptomban többnyelvű és többféle írásrendszert használó temetkezési emlékek is ismertek.
A sír egyik legérdekesebb üzenete mégis az, hogy 1700 év elteltével is közvetlenül érzékelhető benne egy család személyes gyásza. Sarapion néhány sorban olyan érzést hagyott hátra, amely nem kötődik egyetlen korszakhoz vagy kultúrához: egy gyermek fájdalmát, aki a halál után is megpróbált kapcsolatot teremteni elveszített édesapjával - írja a LiveScience.
