A dél-iraki Mezopotámiában található Eridu a sumér hagyomány szerint a világ egyik legelső városa volt, és a legújabb régészeti kutatások szerint lakói már több mint 6400 évvel ezelőtt fejlett módon használták fel az Eufrátesz vizét a mezőgazdaságban.
A kutatók most először tudták pontosabban meghatározni a környéken fennmaradt ősi öntözőrendszerek korát és fejlődését. A vizsgálatok során műholdfelvételeket, terepi kutatásokat és radiokarbonos kormeghatározást alkalmaztak. A műholdképeken számos egykori csatornát és jellegzetes, legyezőszerű képződményt azonosítottak, amelyek arra utalnak, hogy az Eufrátesz korábbi medréből kilépő víz irányítottan terjedt szét a környező területeken.
A kutatók 2020-ban öt kisebb ásatási szelvényt nyitottak az ősi csatornák egyes szakaszainál, és többek között édesvízi élőlények maradványait, például kagylókat gyűjtöttek. A legidősebb vizsgált minta időszámításunk előtt 4540 és 4443 közé keltezhető, vagyis már több mint hatezer évvel ezelőtt olyan vízgazdálkodás működött Eridu térségében, amely túlmutatott a természetes áradások egyszerű kihasználásán.
A rendszer később tovább fejlődött. A Kr. e. 3. évezredben már szabályosabb, hálózatos elrendezésű csatornák alakultak ki, amelyek az öntözővizet közvetlenül a különböző mezőgazdasági területekre vezethették. Ennek köszönhetően Eridu körül kiterjedt művelt táj alakulhatott ki. A kutatók szerint a rendszer többek között búza, árpa, datolya és más növények termesztését támogathatta. Az öntözés különösen fontos volt ezen a vidéken, ahol a természetes csapadék mennyisége önmagában nem tette volna lehetővé a nagyobb léptékű, stabil mezőgazdaságot.
A leletek egyben azt is megmutatják, hogyan alakították át fokozatosan a mezopotámiai közösségek a természetes környezetet. A legkorábbi csatornák még átmenetet jelenthettek a természetes vízfolyások és a tudatosan megtervezett öntözőrendszerek között. Később az emberek egyre szabályosabb mesterséges csatornákkal irányították a vizet, ami hozzájárulhatott Eridu gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.
A rendszernek azonban komoly természeti korlátokkal is szembe kellett néznie. Az Eufrátesz a sík dél-mezopotámiai területeken időről időre megváltoztatta a medrét, ami egyes csatornák és öntözési infrastruktúrák használhatatlanná válásához vezethetett. Ennek ellenére a kutatások szerint az Eufráteszre épülő öntözés fontos szerepet játszott abban, hogy Eridu és környéke évszázadokon keresztül fennmaradhasson és fejlődhessen - írja a focus.pl.
