Az eset egy Maine állambeli régiségkereskedésben kezdődött, ahol Sara Rivers Cofield régész és vintage ruhák gyűjtője 2013-ban megvásárolt egy különleges, 1880-as évekből származó barna selyemruhát.
A ruhadarab már önmagában is figyelemre méltó volt, ám otthon alaposabban megvizsgálva egy rejtett zsebre bukkant a szoknya alatt. A zsebben összegyűrt papírdarabok lapultak, amelyeken különös szavak, számok, helynevek és időpontok – köztük a „10pm” – szerepeltek.
A feljegyzések sokáig valódi rejtélynek tűntek. A furcsa szövegek láttán felmerült, hogy szerelmes üzenetek, szerencsejátékhoz kapcsolódó feljegyzések vagy akár titkos kommunikáció maradványai lehetnek. A megoldáshoz végül a 19. század egyik fontos kommunikációs technológiája, a távírás vezetett el. Abban az időben a távíróüzeneteket gyakran szavanként számolták fel, ezért különféle kódrendszereket használtak, amelyekkel egyetlen szóval sokkal több információt lehetett továbbítani.
Wayne Chan kutató mintegy 170 történelmi távírókód-könyvet vizsgált át, mire az amerikai hadsereg jelzőszolgálata által használt időjárási kódok nyomára jutott. A NOAA könyvtárának segítségével egy 1892-es kódjegyzéket is megvizsgált, amely megerősítette, hogy a ruhában talált papírokhoz hasonló feljegyzések időjárási megfigyeléseket rejthettek.
A kutatás végül feltárta, hogy a látszólag értelmetlen szavak valójában az Egyesült Államok és Kanada különböző jelzőszolgálati állomásairól származó meteorológiai adatokat kódoltak. A feljegyzések olyan adatokat tartalmaztak, mint a hőmérséklet, a légnyomás, a harmatpont, a csapadék és a szél. A történelmi adatokkal való összevetés alapján a papírokon szereplő megfigyelések 1888. május 27-éhez köthetők.
A történetnek azonban maradt egy fontos megválaszolatlan kérdése: ki viselte a ruhát, és miért tartotta magánál az időjárási jelentéseket? A ruhába varrt „Bennett” címke miatt a kutatók megvizsgálták, lehetett-e kapcsolat egy, az amerikai hadsereg jelzőszolgálatánál dolgozó Bennett nevű személlyel, de erre nem találtak bizonyítékot. Az sem kizárt, hogy a ruha egy olyan nőé volt, aki valamelyik jelzőszolgálati irodában dolgozott, hiszen a korszakban nők is végeztek ott adminisztratív munkát. Ez azonban egyelőre csak feltételezés.
Így az egykor titokzatosnak tűnő papírok végül egy egészen más történetet meséltek el: nem kémek, szerelmesek vagy szerencsejátékosok titkos üzenetei voltak, hanem egy 1888-as időjárási megfigyeléssorozat darabjai. A több mint egy évszázadon át egy viktoriánus selyemruha rejtett zsebében megbújó papírok így különleges időcapszulává váltak, amely bepillantást enged a modern meteorológia és a távírás korai történetébe - írja a The Economictimes.
