Az ókori etruszk Kainua városának területén: egy rituális kútrendszer mélyén közel 2500 éves bronztárgyakra bukkantak. A leletek között két női bronzszobrocska és egy rendkívül ritka bronztál is található, ráadásul a tárgyak meglepően jó állapotban maradtak fenn. A feltárást a Bolognai Egyetem és a Ravenna Archaeological Group kutatói végzik.
A régészek szerint a tárgyakat szándékosan helyezték a kútba, vagyis nem egyszerűen elvesztett használati tárgyakról lehet szó. Valószínűleg fogadalmi felajánlásként kerültek a mélybe, ami arra utal, hogy a kút vallási és rituális szerepet is betöltött. A leletek a Kr. e. 6. század vége és az 5. század eleje közötti időszakból származnak, amikor Kainua kialakult és fejlődésnek indult. Különösen figyelemre méltó, hogy a bronztárgyak csaknem két és fél évezred után is megőrizték eredeti fémes csillogásuk jelentős részét - írja a HeritageDaily.
A felfedezés helyszíne tovább növeli a jelentőségét. A kút Kainua szentélynegyedében található, ahol korábban két monumentális templom maradványait is feltárták. Az etruszk feliratok alapján ezeket Tinia és Uni isteneknek szentelték. Tinia az etruszk vallás legfontosabb égi istene volt, akit gyakran a görög Zeusszal és a római Jupiterrel állítanak párhuzamba, míg társa, Uni szerepe Héráéhoz, illetve Junóéhoz hasonlítható.
A kutatók két felnőtt ember maradványaira is rátaláltak a kútnál. Ezek azonban valószínűleg nem ugyanabból az időszakból származnak, mint a bronzfelajánlások, ezért elképzelhető, hogy egy későbbi szertartás részei voltak. Ha ez a feltételezés beigazolódik, az azt jelentheti, hogy a kút évszázadokon keresztül megőrizte szakrális jelentőségét.
Kainua a Kr. e. 6. század végén jött létre a Reno folyó völgyében, és hamarosan a Pó-síkság egyik fontos etruszk településévé vált. A város szabályos, görög várostervezési hatásokat mutató alaprajzzal rendelkezett: utcák, lakóépületek, műhelyek és vallási területek alkották. A Reno folyó közelsége fontos kereskedelmi útvonalakhoz kapcsolta a települést, miközben a bronz- és vastermékek kereskedelme a fémművesség egyik regionális központjává tette.
A város nagyjából két évszázadon át virágzott, majd a Kr. e. 4. században a térségben bekövetkező kelta terjeszkedés után fokozatosan elnéptelenedett. Később a rómaiak is megjelentek a környéken, de az egykori város jelentős része végül eltűnt a történelem színpadáról. A régészeti lelőhelyet a 19. században fedezték fel újra, és mivel a területet nem építették be sűrűn a későbbi korszakokban, az ókori városszerkezet rendkívül jó állapotban maradt fenn. A Bolognai Egyetem 1988 óta rendszeresen végez ásatásokat Kainuában.
A most előkerült bronztárgyak ezért nemcsak egy ősi rituálé emlékei. A kutatók szerint a leletek azt is megmutatják, milyen szoros kapcsolat lehetett az etruszkok vallási elképzelései, a víz és a város alapítása között. A tárgyak restaurálása és tudományos vizsgálata után várhatóan a marzabottói Nemzeti Etruszk Múzeum gyűjteményébe kerülnek.
