A 16. századi Anglia egyik legkülönösebb alakja volt Elizabeth Barton, akit kortársai „Kenti Szent Szűznek” neveztek. A fiatal nő egyszerű paraszti családból származott, mégis rövid idő alatt az ország egyik legismertebb vallási személyiségévé vált. Története jól mutatja, mennyire összefonódott a hit, a politika és a hatalom VIII. Henrik uralkodása idején.
Barton húszas évei elején kezdett látomásokról és különös transzállapotokról beszámolni. Egy súlyos betegség után azt állította, hogy mennyei üzeneteket kap, és képes megjövendölni a jövőt. A környék papjai és szerzetesei eleinte hitelesnek tartották, sőt csodás gyógyulásokról is beszéltek vele kapcsolatban. Hamarosan zarándokok keresték fel, tanácsot kértek tőle, és sokan szentként tisztelték - írja cikkében a BBC.
A fiatal nő vallási tekintélye egyre nőtt, amikor belépett egy kolostorba. Látomásai azonban fokozatosan politikai jelentőséget kaptak. A legnagyobb vihart az kavarta, hogy nyíltan ellenezte VIII. Henrik döntését, amellyel fel akarta bontani házasságát Aragóniai Katalinnal, hogy feleségül vehesse Boleyn Annát. Barton azt hirdette, hogy ha a király végrehajtja ezt a lépést és szakít a pápával, akkor rövid időn belül elveszíti Isten kegyét, és akár meg is halhat.
Ezek a próféciák rendkívül veszélyesnek számítottak. Abban az időben Henrik már azon dolgozott, hogy elszakítsa az angol egyházat Rómától, és saját kezébe vegye az egyházi hatalmat. Egy népszerű vallási alak, aki nyilvánosan kétségbe vonta döntéseinek isteni legitimitását, komoly politikai fenyegetést jelentett. A király emberei ezért vizsgálatot indítottak ellene.
Barton végül letartóztatásba került. A kihallgatások során arra kényszerítették, hogy vallja be: látomásait részben mások befolyásolták, illetve hogy próféciái nem isteni eredetűek. Támogatóit – papokat és szerzeteseket – szintén felelősségre vonták. A hatalom példát akart statuálni: 1534-ben Elizabeth Bartont árulás vádjával kivégezték Londonban, fejét pedig közszemlére tették a London Bridge-en.
Halála után a királyi propaganda igyekezett csalóként és hisztérikus nőként bemutatni. A történészek azonban ma óvatosabban értékelik alakját. Nem tudható biztosan, mennyire hitt saját látomásaiban, és mennyire használták fel őt a király ellenfelei. Annyi bizonyos, hogy rendkívüli befolyással rendelkezett egy olyan korban, amikor a nők ritkán szólhattak bele a nagypolitikába.
Elizabeth Barton története nem csupán egy különös próféta históriája. Inkább annak példája, hogyan válhat egy vallási karizma politikai erővé, és milyen veszélyeket rejt, amikor a hatalom úgy érzi, hogy egy népszerű hang megkérdőjelezi uralmának jogosságát. Bár jóslata VIII. Henrik közeli haláláról nem teljesült, a „Kenti Szent Szűz” neve évszázadokkal később is fennmaradt, mint az angol reformáció egyik legrejtélyesebb és legtragikusabb alakjáé.
