A középkori kéziratok évszázadok óta felbecsülhetetlen értékű forrásai az ókori társadalmakról szóló ismereteknek. A tudományos fejlődés azonban azt mutatja, hogy az ilyen dokumentumok egy másik, korábban nagyrészt kiaknázatlan információtípust rejthetnek: a genetikai anyagot.
Egy nemzetközi kutatócsoport kifejlesztett egy teljesen non-invazív módszert a DNS-minták gyűjtésére az ilyen történelmi kéziratokból. Ez a módszer lehetővé teszi akár 1300 éves dokumentumok tanulmányozását, mindezt anélkül, hogy megsérülnének.
A pergamen, amelyre évszázadokon át krónikák, térképek, jogi aktusok és vallási szövegek íródtak, speciálisan előkészített állatbőrből, leggyakrabban borjú-, juh- és kecskebőrből készült. Az évszázadok múlása ellenére a DNS-fragmentumokat tartalmazó sejtek megőrizték magukat az anyagban. Eddig azonban ezek összegyűjtése a pergamen kis részeinek kivágását vagy más olyan módszerek alkalmazását igényelte, amelyek aggodalmat keltettek a felbecsülhetetlen értékű műemlékek védelméért felelős restaurátorok körében.
Egy új technika kiküszöböli ezt a problémát. A tudósok kis citológiai ecseteket használtak, hasonlóakat az orvosi kutatásokban használtakhoz. Egy száraz ecset finom mozgatása a pergamen felületén lehetővé teszi a biológiai anyag mikroszkopikus mennyiségű gyűjtését anélkül, hogy látható nyomokat vagy károsodást hagyna maga után. A begyűjtött sejteket ezután modern genetikai elemzésnek vetik alá, a forenzikában is használt DNS-szekvenálási technikákkal.
A módszer hatékonyságának tesztelésére a kutatók 91, a Duke Egyetem Könyvtárában tárolt történelmi kéziratot vizsgáltak meg. A dokumentumok a világ különböző régióiból származtak, köztük Angliából és Etiópiából, és a 8. század végétől a 20. század elejéig terjedtek. Az elemzések megerősítették, hogy még a legrégebbi pergamenek is elegendő genetikai anyagot őriztek meg ahhoz, hogy meghatározzák az állatfajt, amelyből a pergament készítették.
Sőt, egyes esetekben még részletesebb információkat is lehetett szerezni az eredetéről! A szerzők szerint a lehetőségek ilyen széles skálája új fejezetet nyit a történelmi dokumentumok elemzésében. A pergamenekben található DNS segíthet rekonstruálni az ősi kereskedelmi útvonalakat, meghatározni a könyvgyártáshoz használt bőrök eredetét, és nyomon követni az állattenyésztés fejlődését az évszázadok során. A genetikai anyag lehetővé teszi az állatfajták evolúciójának, az ősi állatbetegségek előfordulásának és a háziállat-populációk változásainak tanulmányozását is.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a legnagyobb eredmény nem maga a DNS kinyerésének képessége, hanem az a tény, hogy a teljes folyamatot a tárgyak megzavarása nélkül hajtják végre. Ez meggyőzheti a könyvtárakat és a múzeumokat, hogy gyűjteményeiket szélesebb körben tegyék elérhetővé a kutatók számára. Ennek eredményeként a világszerte tárolt több ezer középkori kézirat többé válhatott, mint pusztán tintával írt információforrássá: biológiai adatok archívumává, amelyek több mint ezer évig rejtőztek a pergamen rostjai között - írja a focus.pl.
