Lehetséges, hogy a megnövekedett kormányzati ellenőrzés víziója – ha nem is közvetlen szabályozás vagy korlátozás, hanem állami kisajátítás formájában – az, ami jelenleg leginkább nyugtalanítja azokat a pénzügyi piacokat, amelyek abban a hitben árazták be a látványos MI-befektetési fellendülést, hogy az legalább az évtized végéig kitart.
A hétvégén a mesterséges intelligencia emberi életre jelentett veszélyéről szóló apokaliptikus figyelmeztetések sorozata a tetőfokára hágott. Szakértők arra utaltak, hogy a legkifinomultabb modelleket hamarosan biológiai fegyverek fejlesztésére, kritikus pénzügyi rendszerek feltörésére, sőt, akár az egész internet feletti irányítás átvételére is fel lehetne használni.
A vészjósló hullám a múlt héten indult, amikor az Anthropic MI-laboratórium egyik frissen lemondott alkalmazottja arra figyelmeztetett, hogy az új technológia az évtized végére „mindannyiunkat megölhet”. Vasárnapra úgy tűnt, hogy egy ritka konszenzus is kialakulóban van: az Anthropicot vezető Dario Amodei, az OpenAI-t irányító Sam Altman, a SpaceX-alapító Elon Musk, az Apple-vezér Tim Cook és más technológiai vezetők is a fejlesztés lassításának, az emberi beavatkozás és ellenőrzés növelésének, valamint az MI-ágensek autonómiáját korlátozó egyértelmű szabályok szükségessége mellett érveltek. Ennek nyomán a Microsoft még egy saját tervezetkódexet is közzétett.
A jelenséggel kapcsolatban két markáns gondolkodásmód létezik a piacon. Az első (szkeptikusabb) tábor szerint a mesterséges intelligencia erejéről szóló sorozatos rémtörténetek csupán a technológiai cégek közelgő első nyilvános részvénykibocsátásai (IPO-k) körüli mesterséges izgalomkeltést, a „hype” felpörgetését szolgálják. A másik megközelítés szerint viszont az MI-fejlesztés mára túlságosan naggyá vált ahhoz, hogy stratégiailag kudarcot valljon. Eszerint a kormányoknak már nincs más választásuk, mint gőzerővel előrehaladni a fejlesztésekkel, különben a nemzetük gazdasági, pénzügyi, sőt katonai biztonsága is végzetes veszélybe kerül. A valóság valószínűleg a kettő keveréke.
Sam Altman nemrég jelezte: a régóta várt OpenAI IPO valószínűleg a jövő évre tolódik, amíg az autonómiával kapcsolatos biztonsági kérdések nem tisztázódnak. Bár az elmúlt hónapokban számos olyan iparági pletyka kapott szárnyra, hogy a halasztás egészen más üzleti okokból következett be, a hír épp elég volt ahhoz, hogy a nagy befektető Softbank részvényeinek árfolyama hétfőn mintegy 13 százalékot zuhanjon, mivel a cégnek így tovább kell várnia a befektetése realizálására. Eközben úgy tűnik, a rivális Anthropic már a jövő hónapban bevezeti a papírjait a tőzsdére.
A globális befektetők számára azonban a legfőbb kérdés az, hogy a technológiai iparág lassításra vonatkozó felhívásai egyáltalán hihetőek vagy valószínűek-e – annak ellenére, hogy korábban már számos hasonló (és hatástalan) MI-protokollt javasoltak és írtak alá a szektor szereplői. A fő dilemma, hogy ezek a morális aggályok képesek-e érdemben befolyásolni azt az elképesztő tempójú, gigantikus beruházási őrületet, amely az új adatközpontok és a számítási kapacitásokat biztosító MI-infrastruktúra kiépítését övezi.
A Goldman Sachs előrejelzése szerint az évtized végére a mesterséges intelligenciára fordított kumulatív globális kiadások elérhetik a globális GDP 5 százalékát. Mivel ennek a hatalmas összegnek a nagy részét hitelből és részvénykibocsátásból finanszírozzák, a befektetések végső megtérülésének időzítése komoly aggodalomra adhat okot – különösen azért, mert a technológia széles körű üzleti adaptációjára és a tényleges bevételnövekedésre vonatkozó becslések egyelőre viszonylag szerények.
A Morgan Stanley stratégái – kizárólag az amerikai adatközpont-építésekkel szembeni növekvő belföldi (környezetvédelmi és társadalmi) ellenállás jelentőségét vizsgálva – úgy becsülték, hogy tavaly és 2026 első negyedévében már közel 200 milliárd dollár értékű infrastrukturális projektet töröltek vagy halasztottak el.
Bár a bank elemzése nem foglalkozott az „emberiség végével” és az ahhoz kapcsolódó iparági lassítási felhívásokkal, részletesen felvázolta, hogy mi a tétje az MI-vel kapcsolatos tőkekiadások esetleges leállításának. Rámutattak: ezek a gigaberuházások adják az amerikai GDP-növekedés nagyjából egyharmadát idén és jövőre. Ezt a makrogazdasági hatást ráadásul jelentősen felerősíti az is, hogy a háztartások vagyona a tartós, beruházásvezérelt részvénypiaci nyereségek miatt is folyamatosan nő.
A Morgan Stanley arra is rámutatott, hogy a számítási teljesítmény iránti kereslet továbbra is messze meghaladja a kínálatot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia kiépítésének bármilyen adminisztratív lassulása csak tovább „erősítheti a felhőszolgáltatók (a hiperskálázók, mint az Amazon, a Google vagy a Microsoft) domináns pozícióját, mivel növeli a már telepített bázisuk ritkasági értékét és tovább fokozza az árazási erejüket”.
Túl nagy ahhoz, hogy elbukjon, és túl nagy, hogy leálljon?
Az MI-fejlesztések lassítása csak akkor tudná érdemben befolyásolni az MI-beruházási és infrastruktúra-boom hosszú távú irányát, ha a gyakorlatban is felmerülne annak reális lehetősége, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése visszafordítható, vagy akár teljesen leállítható.
Ám a politikai realitás egészen más: Washington és Peking hétfői egyértelmű megnyilvánulásai azt mutatják, hogy bármit is tesz (vagy kér) a magánszektor, a kormányok a végsőkig – az n-edik fokig – fejleszteni akarják ezt a képességet. És teszik ezt pontosan az egyre nyilvánvalóbbá váló kockázatok miatt, nem pedig azok ellenére.
Az egyik ország lassulása ebben a műfajban csupán annyit jelent, hogy a másik ország lehetőséget kap a felzárkózásra. Az elfogadott etikai védőkorlátok, biztonsági szabályok és állami előírások csak akkor lehetnek hatékonyak egy ilyen globális fegyverkezési versenyben, ha azokat nemzetközi szinten is egységesen elfogadják és betartják. Donald Trump amerikai elnök adminisztrációja azonban a tavalyi hatalomba való visszatérése óta szándékosan és nyilvánosan aláásta a multilateralizmus (a többoldalú nemzetközi együttműködések) minden formáját. Helyette a nyílt geopolitikai rivalizálást és a kétoldalú megállapodások rendszerét erőlteti – egy olyan világrendet, amelyben Amerika dominál.
Egy olyan, globálisan kötelező érvényű, többoldalú megállapodás kilátása, amely szigorú szabályok közé szorítaná és korlátozná a mesterséges intelligencia kapacitásait, ebben a politikai környezetben teljességgel hihetetlennek tűnik. És ezt maga Trump is világossá tette. „Egy BETEG, nemzetközi összeesküvés zajlik az amerikai mesterséges intelligencia és az adatközpontok ellen, és az egyetlen, aki ennek örül, az Kína” – üzente az elnök a közösségi oldalán.
Eközben Pekingből is megérkezett a válasz: Kína államilag támogatott angol nyelvű lapja, a Global Times egyik vezércikke azt állította, hogy a nyugati MI-figyelmeztetések nem mások, mint egy egyértelműen Kínára célzott „hidegháborús forgatókönyv” részei.
A diplomáciai naptár szerint Trump a jövő héten Washingtonban fogadja Hszi Csin-ping kínai elnököt. A sajtó korábban arról számolt be, hogy a két szuperhatalom szeptember közepére egy külön találkozót is tervez kimondottan a mesterséges intelligencia kockázatainak megvitatására, ám ezt csupán alacsonyabb szintű kormánytisztviselők fogják vezetni. Ráadásul még ha az Egyesült Államok és Kína csodával határos módon meg is állapodna bizonyos MI-protokollokban, az egyáltalán nem lenne kötelező érvényű más, rivális országcsoportokra (például Oroszországra vagy regionális hatalmakra) nézve.
Ha történelmi analógiát keresünk a mostani fegyverkezési versenyre, elég csak visszatekinteni a nukleáris korszak hajnalára: pontosan 23 év telt el az első atombomba megépítése és az 1968-ban aláírt első atomsorompó-szerződés között. És még azóta is – a szigorú tiltások ellenére – a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok száma az ENSZ Biztonsági Tanácsának eredeti, szerződésben elismert öt állandó tagjáról mára kilencre emelkedett.
A mesterséges intelligencia persze nem kizárólag a tömegpusztításról szól. Egyértelműen rengeteg pozitív, forradalmi hozadéka is van a társadalom számára: a halálos betegségek gyógyítására irányuló kutatások felgyorsításától kezdve egészen a tiszta atomenergia fejlesztésének optimalizálásáig. Ám ha az MI-vel kapcsolatos – kölcsönösen biztosított – gazdasági és pénzügyi pusztítás fenyegetése új, geopolitikai doktrínává válik, a világ kormányai foggal-körömmel küzdenek majd az ellen, hogy akár csak egy lépéssel is lemaradjanak a riválisaik mögött – írta a Reuters.
