A futballtörténelem eddig többnyire azt mutatta, hogy nem bírja el egy csapat, ha az első számú játékosa kidől a sorból egy sorsdöntő vb-mérkőzésen. Nézzünk öt klasszikust – ebből az egyik jó példa az Aranycsapat.
1966: Az angliai világbajnokságon Pelé, a világ akkori első számú játékosa megsérült a bolgárok ellen. Nélküle a címvédő brazil csapat kikapott a magyaroktól és a portugáloktól, és a világ csodájára kiesett. Nem akadt olyan brazil, aki úgy pótolta volna Pelét, mint Amarildo 1962-ben.
1970: Az angol válogatott a negyeddöntőben elbúcsúzott, miután 2:0-s vezetés után három gólt kapott a nyugatnémetektől. Talán jobban bírta volna a nyomást a védelem, ha Gordon Bankst, a világ akkori legjobb kapusát nem száműzi el a hasmenés a pályáról. A helyette védő Peter Bonetti nem tudta megállítani a német csatárokat.
1998: A világbajnoki döntőben az előző este életveszélyes állapotba került Ronaldóval álltak fel a brazilok – a józan ész minden parancsa ellenére. A Fenomén mintha a pályán sem lett volna, mint a partra vetett hal, úgy vergődött. Társai is összeomlottak a történtek hatása alatt, a franciák 3–0-ra nyertek a döntőben.
2014: A hazai rendezésű világbajnokságon az addig remekül menetelő brazil válogatott első számú csillaga, a kolumbiaiak ellen megsérült Neymar nélkül állt ki a németek elleni elődöntőben, majd a hollandok elleni bronzmérkőzésen. A csapat lelkileg összeomlott, előbb 7–1-re, majd 3–0-ra kikapott.



