Találat, tus, a vívás „anyanyelvén” touche. Hála az égnek még akad sportág, amelyben nem ritka, hogy a sportoló (a zsűri döntését megelőzve) hajlandó sportszerűen bemondani, hogy hibázott.
A minap ez történt a páston a kontinensviadal csapatversenyében a párbajtőröző Rédli Andrással, aki az oroszok elleni elődöntőben a döntő asszó első támadásánál – azután, hogy találatot jelzett a lámpája – jelezte: érvénytelent, földet szúrt. Vagyis nem érdemel pontot. Nagyon hiányzott ez a találat a végelszámolásnál, hiszen csupán egyetlen tuson múlt a döntőbe jutás, de a szövetségi kapitány, Udvarhelyi Gábor díjazta Rédli fair jelzését és kijelentette: „Sportszerűtlenek nem leszünk!” Ugyan nem a sors revansaként, de másnap a férfi kardcsapat aranymeccsén a németek közt is akadt, aki bemondott egy magyar találatot. Mert a tus az tus, azt be kell mondani. Örömteli lenne, ha a többi sportágban, gondolok itt most elsősorban a labdarúgásra ebben a focidömpingben, legalább olykor elismerné valaki, hogy megrúgta, megütötte a másikat, ahelyett, hogy vehemensen a bírót győzködi az ártatlanságáról. Vagy fordított szituációban ne adj isten jelezné, kizárólag csak az erőlködéstől esett nagyot, a másik egy ujjal sem ért hozzá.
