Harminc éve a Videoton labdarúgócsapatának szurkolt az ország. A Vidi az UEFA-kupa döntőjéig menetelt. A sorozatban csak a Real Madrid tudta megállítani. A finálé első meccsén Fehérvárott a spanyolok nyertek 3–0-ra, a visszavágón, 1985. május 22-én azonban Májer Lajos góljával 1–0-ra a magyarok győztek a Santiago Bernabéu Stadionban. A kupát nem sikerült megnyerni, és sajnos azóta ez volt a magyar klubfutball legnagyobb eredménye. A harminc évvel ezelőtti sikerre Kovács Ferenc mesteredzővel, a Videoton tiszteletbeli elnökével emlékeztünk.
– Hogy emlékszik, mi volt az akkori siker receptje?
– Nagyon sikerre éhes, motivált társaság jött akkor össze a Videotonnál. A jubileum közeledtével én is egyre többet nosztalgiázom, és megelevenednek a harminc évvel ezelőtti események. Akkoriban sokkal nehezebb körülmények között készültünk, mint a maiak, de nem akarok panaszkodni, csodálatos volt az az időszak. Egy-két esetben szerencsénk is volt, de hát a szerencse csak amellé áll, aki tesz a sikerért.
– A sorozatban melyik volt a legrázósabb meccs?
– Több ilyen is volt. Már az első fordulóban Prágában a Dukla elleni találkozón Disztl Petire nem számíthattam, így Koszta Jani védett, aki élete formáját hozta. De említhetném a Partizán Belgrád vagy a Manchester United elleni meccseket is. Igyekeztünk minden találkozóra megfelelően felkészülni. Az edzői filozófiám arra épült, hogy fizikálisan topon legyünk. Erőnlétben egyetlen csapat sem múlt felül bennünket a sorozatban.
– A Real Madrid elleni döntő székesfehérvári és madridi meccséből mennyi maradt meg?
– Jól emlékszem minden meccsre. Az egész sorozatot szinte tizennégy emberrel játszottuk végig. Olyan játékosok is voltak a csapatban, akik azelőtt még az NB I.-ben sem játszottak, de amikor pályára léptek, szívvel-lélekkel küzdöttek a sikerért. A fináléról az jut az eszembe, hogy Madridban a spanyol szurkolók felállva tapsoltak bennünket, pedig az ő csapatuké lett a kupa. Igaz, a visszavágót Májer góljával mi nyertük meg egy nullára.
– Harminc év nagyon hosszú idő. Tartja a kapcsolatot az akkori játékosokkal?
– Igen. Sokukkal, mondhatni szoros kapcsolatban állok. Mindig érdeklődöm, hogyan élnek. Sajnos Májer Lajos már nincs közöttünk, de a többiek becsületes, tisztességes életet élő férfiak, családapák.
– Véleménye szerint mikor lehet újra ilyen sikeres magyar klub a nemzetközi kupákban?
– Meg sem fordult a fejemben akkor, hogy harminc évvel a madridi meccs után a miénk lesz a magyar klubfutball legnagyobb sikere. Szeretném még megélni, hogy valami hasonlót történjen velem, bár egyelőre kevés erre az esélyem.
Röviden
Az UEFA-kupa-szereplés résztvevői
A Videoton 1985-ös UEFA-kupa-menetelésének állomásai: Dukla Praha, Paris SG, Partizán Belgrád, Manchester United, Zseljeznicsar Szarajevó, Real Madrid. Az UEFA-kupa madridi döntőjének visszavágóján győztes Videoton kezdőcsapata: Disztl Péter – Végh Tibor, Disztl László – Csuhaji József, Horváth Gábor – Vadász Imre, Csongrádi Ferenc – Burcsa Győző, Májer Lajos, – Szabó József, Novath György. Rajtuk kívül még játszott a sorozatban Palkovics István, Vittman Géza, Borsányi István, Koszta János, Gyenti László, Vaszil Gyula.
Disztl Péter, a Videoton akkori kapusa: „Párizsban kezdődött az igazi menetelésünk. A francia szurkolók minket tapsoltak. Szerintem akkor, ott tudatosult mindenkiben, hogy az a Videoton Európában bárkit képes kiverni a sorozatból. Hihetetlenül sikerre éhes társaság voltunk. Még ma is beleborsódzik a hátam, amikor arra gondolok, hogy Madridból hazatérve, egy igazából vesztes döntőt követően, a fehérvéri Velence szálló előtt több mint ötezer ember várt minket és mámorosan ünnepelt.”
Burcsa Győző, a Videoton korábbi középpályása: „Gyönyörű nap volt az a május huszonkettedike. Szívesen emlékszem, mintha tegnap játszottunk volna. Harminc év után is büszkék lehetünk azokra az eredményekre. Kívánom a magyar szurkolóknak, hogy ne kelljen a következő ilyen futballsikerre még három évtizedet várni.”
