Szörnyű baleset történt tavasszal a Váci úti felüljárón.
Egy száguldozó alak lelökött egy autót a magasból, ketten meghaltak, és órákra megbénult a forgalom a környéken. Mindennek oka a gyorshajtás volt, ugyanis – ha igaz – páran versenypályának használták a városi aszfaltot.
Az eset kapcsán természetesen előjöttek az „aggódó” és lelkesen egymásra licitáló politikusok, akik még több traffipaxot, sebességkorlátozást, a gázpedálnyomók géperejű járművének azonnali elkobzását, no meg az érintettek jogosítványainak örökös bevonását követelik.
Mindez nagyon szép és hasznos lesz – gondolhatják egyes széplelkek –, ám az ésszel élő emberek haja újra hullani kezd. A szóban forgó városatyák ugyanis a tőlük megszokott módon újfent egy egész társadalmat, de minimum Budapest népét ültetnék óvodás színvonalat idézve a sarokba azért, mert a halmazban találtatik néhány – szó szerinti – futóbolond.
Aki sokat vezet, pontosan látja: e renitensek olyan lények, akik – köztudottan, azaz nem a Városháza világtól elzárt magasságából tekintve – amúgy is nagy ívben, ipari szinten tesznek a KRESZ-re. Ők azok, akik annak ellenére is száguldani fognak, ha elveszik az erre fölhatalmazást adó hivatalos papírjaikat. Drága autót vesznek, és áthajtanak a piroson, továbbá elgázolják és esetleg cserben is hagyják a nagymamát, a (szabálykövetésre amúgy dettó nem annyira hajlamos, de roppant fenszi) biciklistát, (a tízből hatszor bukósisak nélküli) rollerest, a házikedvenc ölebet – s így tovább a végtelenségig...
Budapest vezetése arra büszke, hogy ahol lehet megakasztja az autóforgalmat. Mondjuk ezt „rajta kívül” senki nem érti – de hát ugye nem lehetünk egyformán belátók. Most itt a remek alkalom, hogy a becsületes, de azért haladni mégis szerető hölgy- és úrvezetőknek kiadják a példás ukázt: a jövőben csak harminccal, párnákba bugyolálva lehet a volán mögé huppanni.
Bár tulajdonképpen a harminc is sok, legyen inkább húsz. Vagy talán tíz. Valójában meg az lenne az üdvös, ha mindenki odahaza maradna, az autókat meg leadná(n)k a fémtelepen.
