Márai Sándor: Kassai őrjárat

„Szeretném látni, először életemben, madártávlatból a Várost, melyhez
egyedül van személyes közöm a világon. Igen, ez itt a Dóm... Látom
az utcák kusza szalagjait, megismerek egy házcsoportot, s egyszerre
látom az egészet, zsúfoltan, összezártan, ahogy középkori város és erőd
tud csak egységes és összetartozó lenni, minden részletében szervesen
ugyanahhoz a központhoz tapadó, s ez a központ a Dóm, melynek tetőzete
lezár és magába foglal egyfajta lelkiséget és világképet, a keresztény
Európa világképét. A dómtornyok kötözik össze, légvonalban a keresztény
európai kultúra őrhelyeit... Ezek a dómtornyok őriznek egyfajta
útvonalat a pusztuló világ felett – Kassa és Tours, Uppsala és Reims,
Köln és Firenze fölött kóvályog a lélek e hetekben, s a pusztulás fölött
a harci lángokban villogó templomkeresztek mutatják az elsötétülő
világban a tévelygő léleknek az utat. Ez a Dóm, szülővárosom időtlen
remeke, egyike az európai lélek világítótornyainak.”