A világjárványt és a kétkedőket meghaladva épül tovább az új Magyar Csoda Lakiteleken – fogalmazott lapunknak Bakos
István művelődéskutató. A Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kurátora a Magyar Hírlapnak beszélt Lezsák Sándorral történt megismerkedéséről, a Bethlen Gábor Alapítvány és a Hungarikum Liget céljairól.
– Hogyan került kapcsolatba Lezsák Sándorral?
– Immár fél évszázados barátság köt egyetemi diáktársamhoz, Bíró Zoltánhoz, aki Lezsák Sándort, a bátor tanítót és költőt a Népi Hurálnak becézett baráti körünkbe meghívta. Közelebbi ismeretségünk – a szellemi honvédők csapatában –, a korabeli pártállami mindenhatósággal szemben, a nemzeti érdekekért vívott küzdelmekben érlelődött barátsággá. Kiss Ferenc tanárunk és Lezsák Sándor kimagaslott az érdekérvényesítésben. Ők még a „létező szocializmus” képviselőit is megnyerték néhány fontos ügyben szövetségesnek. Ezek egyike volt a Bethlen Gábor Alapítvány, majd a lakiteleki találkozó, s a létrejövő nemzetépítő mozgalom, a Magyar Demokrata Fórum. Lezsák Sándorral sorsközösségben éltünk, noha ő, a „pesti srác” vidéki tanítóként, a közművelődés robotosaként; én pedig – hajdani agronómus, falukutató – köztisztviselő közíróként, kutatásszervezőként a fővárosban éltem, dolgoztam. Helycserés „rendzavarók” és a határon túli magyarok támogatói lettünk családunkkal együtt. „A bajban ismerni meg, ki az igaz barát!” Erre számos emléket őrzök Sándorról, például a Bethlen Gábor Alapítvány átmentéséért folytatott küzdelmeűinkben tanúsított helytállását emelem ki.
– Ha jól tudom, a nevét emlékpad is őrzi a Hungarikum Ligetben.
– Kitüntető gesztusa volt Lezsák Sándornak – kétezer-tizenkettő szeptember huszonkilencedikén, a lakiteleki találkozó huszonötödik évfordulóján történt –, amikor bejelentette a Joó Rudolf- és Bakos István-emlékpad avatását. Ez utóbbi váratlanul ért – nem szerepelt a programban.
– Melyik személyes élmény jut eszébe először, ha Lakitelekre gondol?
– Legelőször a nyolcvanhetes, őszi lakiteleki találkozóra érkezésünk marad emlékezetes számomra. Levendel Lászlóék mikrobuszával mentem. Zsongott a fejem. Aggódtam az út során, az esélyek latolgatásáról lezajlott vitáink árnyékában, amit Laci hiába igyekezett csitítani. Megérkezésünkkor tetézte bánatomat a sátorromboló éjszakai vihar tobzódásának nyoma. A házigazdánk, persze, családjával és helybeli híveivel időben rendet teremtett, hogy a „gyülevész mezei tábor” méltó körülmények közt tanácskozhasson a magyarság gondjairól, teendőinkről és jövőbeli esélyeinkről. Kiderült az ég is. Történelmi esemény részesei, résztvevői voltunk Lezsák Sándorék tanyáján. Ha a mai Hungarikum Ligetre gondolok, mindenekelőtt a Szent István-kápolna és szoborparkja jut eszembe, meg a Bolyai Ház mögötti parázsos sütögetések és hajdani nótázó társaságunk Fekete Gyulával, Für Lajossal, Sára Sándorral és a többi dalos kedvű vendéggel.
– Életének egyik fő műve a Bethlen Gábor Alapítvány. Hogyan fogalmazná meg a céljait?
– A Bethlen Gábor Alapítvány – a hazai és a külhoni magyarok áldozatkészsége, támogatói és kurátorai munkája révén – anyagi, szellemi, lelki támogatással, ösztöndíjaival, kitüntetéseivel a nemzeti összetartozást; a határon túl élő magyarság megismertetését, képviselőinek, értékeinek népszerűsítését negyven éve szolgálja. A Szíves kalauz a Bethlen Gábor Alapítványhoz című jubileumi könyvecském képes tájékoztatást ad erről az érdeklődőknek.
– Mit gondol, mi a Hungarikum Liget fő feladata?
– Számvetés című munkámban a létesítményt az új Magyar Georgikonnak neveztem. A Hungarikum Ligetben Lezsák Sándor a Kárpát-medence egészét, a Szent Korona országának magyar népét szeretné jelképesen magához ölelni a nemzeti kultúra, a hagyomány, a szolidaritás jövőnket formáló szálaival. Nagy László költő szavaival élve, „Műveld a csodát, ne magyarázd!”
– Hogy látja, milyen eredményeket értek el Lezsák Sándorék?
– Minden látogatásom, programom alkalmával körülnézek, és meghatódom attól a lázas ütemű munkától, ami a Hungarikum Ligetben zajlik. Lezsák Sándorék a jövőnkön munkálkodnak, céljukat a Hungarikum Liget építkezésében hamarosan elérik, de eredményeik zöme már a jövendő nemzedékeket fogja boldogítani. Feleségével együtt, családja, ismert szakemberek és alkalmazottak közreműködésével, a tulajdonos és kurátor társai jóváhagyó támogatásával biztos alapokra építve álmodta meg a Hungarikum Ligetet. Joggal nyerte el a kormányfő és az illetékesek támogatását. Szemünk láttára – a világjárványt, a kétkedőket meghaladva – épül és szépül tovább az új Magyar Csoda.
– Nemrég jelent meg az ön szerkesztésében A magyar falu sorskérdései – a rendszerváltás előtt és után című kötet a RETÖRKI Könyvek sorozatban. Miért fontos ma ez a téma?
– A könyvnek szerzőtársaim és a megjelent recenziók jó része szerint sorsformáló szerepe lehet a magyar vidék jövőjének alakításában. Akkor, ha komolyan veszik, megvitatják a megírt tapasztalatokat, véleményeket, javaslatokat, s az érdekeltekkel szakmai fórumokon keressük a kiutat a biztatóbb jövendő felé.
– Hogyan ajánlaná a könyvet?
– Egy debreceni egyetemi professzor, neves közíró levelét idézve ajánlhatnám az olvasónak: „A magyar falu sorskérdései című kötet… impozáns, végtelen érzelmi, lelki, szellemi mélységeket felkavaró, azt hiszem, mindenkit… megérintő nagyszerű, tanulságos és tanúságtevő könyv! Csodálatos összeállítás… ennél hitelesebbet szegény magyarságunk ősi nemzetfenntartó népéről keveset alkottak! Rekviem a magyar parasztságért – és talán mégis reményt is megtartó számbavétele nagyszerű örökségünknek!” Elég lenne egy ennél kritikusabb véleményt és a szerzők névsorát közölni ahhoz, hogy fölkeltse az érdeklődést, s az olvasó megérlelje a komoly választ arra, hogy miként is alakul, alakulhat sorsunk a magyar faluban.
Bakos István (1943–): Művelődéskutató, a Bethlen Gábor Alapítvány egyik kezdeményezője és szervezője. Pályáját agronómusként kezdte, később tudományos kutatóként, kutatásszervezőként és köztisztviselőként dolgozott, az 1990-es években öt éven át a Magyarok Világszövetségének volt a főtitkára.
