Egy írótársam ilyen című darabot ír a Nemzeti Színháznak.
A darabnak már előlegesen is nagy híre van a színházi körökben. Jövőt jósolnak neki. Azt is tudják, hogy a legbájosabb művésznőnek van írva a főszerep. De legjobban az az excentrikus tulajdonsága szivárgott ki a megírandó darabnak, hogy kutyaugatás is lesz benne.
Egy ködös napon, midőn éppen az első felvonás utolsó jelenetét fúrja-faragja a szerző, egy töpörödött vén ember lép be szobájába s megáll a költő íróasztala előtt.
Az zavarodva tekint fel, s kérdőleg veti rá szemeit.
– Mit akar? Ki maga?
– Én kérem… már mint én… – mondja halk, tompa hangon –, senki, én nem vagyok senki.
– Nos, ha senki, mit akar hát?
– Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti Színháznál ugatni szoktam. Én vagyok a darabokban a kutya.
– Igen, ön hát a kutya?
– Igenis, én vagyok – mondá akadozva, félénken és ősz haját piszkos kezével hátrasimította.
– Hát aztán?
– Mert úgy tudok ugatni, mint egy igazi kutya… mesterlegény koromban tanultam… Az igazi kutyákat is elbolondítom vele… haragusznak is rám a Bodzafa utcában.
– Csak folytassa.
– Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben ugatás lesz.
– Igen, a második felvonás elején.
– Éppen abban a járatban vagyok… esedezni jöttem, mert azt hallottam, hogy az úr nagyon jószívű ember, arra akarom kérni… szegény feleségem betegen fekszik odahaza, s még betevőnk sincs… azért jöttem, hogy nem-e lehetne minden felvonásba beszőni az ugatást?
– Nem illik be, barátom, a mesémbe.
– Pedig azt hittem, azt gondoltam – mondá az öreg elszomorodva –, hogy az úr megkönyörül rajtam, s kisegít minket a nyomorból.
– Mi haszna lenne magának a háromszori ugatásból?
– Az, hogy akkor három forintot kapok esténkint, mert minden felvonásban külön fizetnek az ugatásért.
Az író gondolkozott egy darabig.
– Hát ahhoz mit szólna, öreg, ha két kutya lenne a darabban, az egyik balról ugatna, a másik jobbról.
– Az lenne csak jó – vágott közbe az öreg nagy örömmel –, mert a fiam is olyan kitanult kutya, mint én. Az lenne csak az igazi remek darab…
– No, hát ilyen darab lesz! Menjen haza isten hírével s ugasson aztán minél szebben és minél tovább!
Az öregember nagy hálálkodások között hagyta el a szobát, hol egész Kalifornia készül számára.
Vége
