Hihetetlen, hogy az űrtorna versenyszámai után az ellenfelek milyen nagy ölelésben és barátságban fonódtak össze, ezzel is kifejezve egymás iránti elismerésüket. Ugyanezt láthattuk a párbajtőrcsapatok eredményhirdetése után.
Egyszer szeretnék látni politikai ellenfeleket összeölelkezni a magyar parlament kapujában, de alighanem akkor itt lenne a világvége.
*
Versenyzőink lépten-nyomon emlegetik a magyar szurkolókat, akik otthoni hangulatot teremtettek Rióban. A lelkesítés erős fegyver. Erősebb, mint a csábítás, a hatalom és a pénz.
*
A kötöttfogású birkózók 75 kg-jában az egyik bronzérmes, a korábbi olimpiai bajnok dél-koreai H. Kim letette a szőnyegre a nemzeti zászlót, letérdelt mellé és megcsókolta.
Márai Sándor figyelmezteti a dobogóra lépő bajnokot, hogy ha hörögve a mellét veri, gondoljon arra: „Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret.”
*
Gyakran mondogatjuk, hogy elszabadult a pokol, vagy megjárta a csapat a poklot (a magyar vízilabdázó hölgyek az ausztrálok elleni 0–3, 1–5 és 6–8 után). Az elődöntőbe jutást követően azonban mondjuk inkább azt, hogy elszabadult a mennyország. Csak maradjon is így.
*
A férfi kötöttfogású birkózók 85 kg-os súlycsoportjában Lőrincz Viktor intéssel szenvedett vereséget az elődöntőben. A könnyeivel küszködve nyilatkozott: „Elvettek a bírók tőlem egy érmet” – mondta. A bírókat a bíráktól egyetlen magánhangzó különbözteti meg. Baj van, ha a lelkiismeretük is.
*
Távirat az olimpiai faluba: „Láttyátuk, feleim, szümtükkel, mik vogymuk. Isá, pur és chomu vagymuk – kivéve titeket, drága éremgyűjtő magyar gyerekek!
