Olimpikák

„Gyere, Sanyi, gyere, Zoli!…” (Wladár, Verrasztó Z., 1980, arany és ezüst – Peterdi.) „Gyere, Tamás, gyere!…” (Darnyi, 1988, arany – Peterdi.) „Gyere, Laci, gyere!…” (Cseh, 2008, ezüst – Szántó Dávid.) „Gyere, Tamás, gyere Laci!…” (Kenderesi., Cseh, 2016, bronz és hetedik hely – ifjabb Knézy Jenő.)

X

„Áldott ember vagyok” – mondta Szilágyi Áron az aranyérem megszerzése utáni első interjújában. Az áldás: ajándék, bőkezűség; a siker misztériuma. Nem parancsolhatunk a sikernek, de tehetünk valamit, ami ennél sokkal több: megszolgáljuk.

X

Aki olimpiai és világbajnok létére (Gyurta Dániel) nem jut be 200 mellen a legjobb 16 közé, annak még nincs vége. Annak van vége, aki feladja.

X

Orosz–grúz csata a tatamin. A grúz versenyző a győztes, aki háromszor is az ország címerére mutat. Gesztusában indulat van. Lehet, hogy a nemzet olyan emberek csoportja, akiket az ősök vére és a szomszédok iránti közös megvetés is összetart?

X

Mondják, a hírnév mulandó. Reméljük azonban, hogy olimpiai aranyérmeseink nem járnak majd úgy, ahogy annak idején Szendrő József, akit a Vígszínház előtt így szólított meg egy fiatalember: „Bocsánat, művész úr, kérem, döntsön el egy fogadást: maga a Kazal vagy az a másik?” „Én vagyok az a másik” – felelte Szendrő. „Köszönöm - lelkendezett a fiatalember –, megnyertem a fogadást, drága Keleti úr!”