A megyeszékhely Nyíregyházától északra, a várossal és Sóstófürdővel szinte egybeérve fekszik Kótaj nagyközség. A négy és fél ezer lakosú helység neve – az akadémiai helynév-etimológiai szótár szerint – eredetileg falucsúfoló lehetett, mert jóval korábban Keresztút volt. Egy 1383-ból származó forrás szerint azért nevezték annak, mert két nagy forgalmú út kereszteződésénél létesült, aztán 1447-ben bukkant fel újra oklevélben
A település öreg egyházáról nem maradtak fenn okleveles adatok, 1964-ben renoválták a református templomot. A régészeti és művészettörténeti kutatást ugyan nem végezték el, a lelkész leírása szerint azonban középkori épületelemek kerültek elő: a szentély keleti oldalán két keskeny félköríves ablak, a templomhajó déli falán ugyancsak félköríves, gótikus kapukeret. Idegen téglákkal voltak befalazva, maga a templom terméskőből készült. Földszint, plusz két emelet magas a zömök testű nyugati torony, formás gúlasisak fedi. A hajó déli oldalán három egyforma ablak nyílik, egy további a szentély falán, közöttük a feltárt középkori nyílások. Hosszú idő múltával, megújult szépségében látható a műemlék egyház.
Negyven kilométerre északra, a nagy forgalmú 4-es főút mellett Nyírtass községnél végzünk „helyszíni szemlét”. A kétezer lélekszámú helység a tiszazugi Rétköz lapályán fekszik, amelynek egyetlen kiemelkedő magaslatát az Árpád-kori eredetű templom foglalja el. A település nevét mind a néphagyomány, mind a történelmi forrás a honfoglaló Tas vezér személyéhez köti. Anonymus 13. századi gesztája szerint Tas – Lehel vezér atyja – „a sereg felével a Tisza partján indult el, és az ottani népet meghódoltatva vonult a Szamos folyó felé, arra a helyre, amelyet Sárvárnak mondanak (…) igen erős földvárat építtetett, amelyet Tas várának neveztek. Miután a lakosok fiait túszul összeszedték, katonákkal megrakva a várat hátrahagyták. Akkor Tas az urának, Árpád vezérnek meghódolt nép kérésére a Nyír és a Tisza között vásárt rendelt el, ennek a vásárhelynek a maga nevét adta, úgy hogy mindmostanáig Tas vásárának hívják”. Tas vására/vára – „usque nunc forum Thosu nuncupator” a mai Nyírtass, Győrffy György Anonymus-fordítása (Magyar Helikon, 1977) szerint.
Nyírtass település híven őrzi Tas vezér nevét, a templomdomb előtti téren a honfoglaló bronz lovas szobra látható magas kőposztamensen. Már az 1200-as években jelentős település volt, királyi tulajdonban, később mezővárosi rangban. V. István uralkodását (1270-1272) követően két kun vitéz, Iteg és György birtokolta. Örökös nélküli haláluk után a szatmári ispán kapta ajándékba. Egy másik falurészt is a kunok lakták, akik 1324-ben eladták a birtokrészüket Magyar Pál gímesi várnagynak.
Az 1332. évi, rendkívüli pápai dézsma idején már másfél száz éve fennállt a plébániai egyháza. Titulusa a Szent Szűz volt. Írásban 1299-ben jelentkezett először. Ma is látható formáját a 18. században nagy részben leomlott, majd a román kori szentély felhasználásával teremtemplommá nagyobbított református egyház mutatja. Déli oldalához 1860-ban csatoltak formás harangtornyot, ahová magas lépcsősoron lehet feljárni. A középkorból megmaradt bejárati- és ablaknyílásokat az 1970-es renováláskor láthatóvá tették.
Végül, közeledve az ukrán országhatárhoz, az északi szomszéd Ajak község templomával ismerkedhetünk meg. A község neve 1293-ban bukkant fel először, Ayac írott alakban. Eredetije az ótörök láb jelentésű szó. Myrai Szent Miklós püspök titulusú plébániai egyházát az 1330 körüli években építette a Várdai család. A késő román kori, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom torony nélküli volt. Hajója kétharmad hosszanti arányú, egy-egy falvastagsággal szélesebb a keleti apszisnál, a sarkain haránt támpillérekkel. Három tölcsérnyílású ablakon át jut be világosság a gyülekezeti térbe, a szentély végfalán keskenyebb, lőrés formájú ablakpár nyílik. A nyugati bejárat fölötti oromfalon körablak, fölötte üres csúcsíves fali fülke látható. Egyszerű, bádogsisakú huszártorony „lovagol” a hajó tetőgerincén.
