A Felvidék után sorozatunkban most a dunántúli Bakony lesz az újabb felfedezések célpontja. E térségben szörnyű pusztítást vittek véghez a törökök a 16–17. században, de még mindig találni újabb lappangó régészeti objektumot: Árpád-kori és gótikus templomot, öreg kolostorromokat.
Történeti forrásunk, a temérdek műemléki és turisztikai irodalmon kívül a Zólyom megyei Nagyócsán (Oc’ova) 1684-ben született tudós, Bél Mátyás műve lesz, a Veszprém vármegye leírása. Latin nyelvű kéziratát 1735-ben küldte el a budai Helytartótanácshoz, ám a nyolcvankét aktát kitevő papírköteg több mint kétszáz esztendeig lappangott, amikor Takács Endre (1907–1984) veszprémi levéltáros vette kézbe, és magyarra fordította. Mivel részt vett az 1956-os forradalomban, leváltották, de később befejezhette a teljes művet, amely megjelent könyv formában is.
Bakonybél a régi korban Szent Benedek-rendi remete atyák háza és birtoka volt. Időbeli sorrend szerint az országban negyedik: Pannonhalma (996), Zobor (1010) és Pécsvárad (1015) után Szent István király alapította 1018-ban. Templomát 1038-ban szentelték fel Szűz Mária és Szent Benedek tiszteletére. Uralkodói apátságnak számított, a 13. században hiteles helyként szolgált. Az oszmán megszálláskor lakói messzire költöztek, az időközben várrá átalakított monostor romba dőlt. Idővel a győrszentmártoni (pannonhalmi) apátságából a kolostor felélesztésére érkezett Göncz Celesztin atya bukkant nyomára a kihalt területnek, a 17. század végén kitisztította, és sok-sok régiséget feltárt a földből. Az új monostor 1750-ben, a barokk templom 1754-ban készült el. Aztán 1950-ben az állam elűzte a bakonybéli papokat, végül 1994-ben a szerzet visszakapta javait, ez idő szerint teljes körű renoválás van folyamatban a tornyos templomon és a rendházon.
Zirc felé fordulva Borzavártól kilenc kilométert autózunk a négyszáz lelkes Porva községig. A zsákfalu neve szerepel a bakonybéli apátság 1086. évi levelében Purua alakban, egy 1260-ban keltezett irat Szent Imre-kápolnát említ a temetőben, amelyet IV. Béla király fia, az akkor még csak herceg István a szentmártoni barátoknak ajánlott fel „három nyíllövésnyi földdel” együtt. Kedvelt udvari vadászterület központja volt a település, Zsigmond király 1392-ben Garai Miklós bánnak és János fivérének ajándékozta a cseszneki várbirtok tartozékaként. Garai László (a későbbi nádor) kolostor alapítására kért és kapott engedélyt a római pápától Remete Szent Pál rendje számára. De 1546-ban már elhagyottként írták össze templomot és tartozékait, a török támadások elől a barátok kiürítették az épületet, magukkal vitték ingóságaikat. A falun kívüli dombháton magasodó, egyhajós épület keleti oldalán a nyolcszög három oldalával záródó, boltozatos szentély található. Belső északi falában Szapolyai Orsolya 1500-ban készült, reneszánsz stílusban faragott, latin feliratos vörös márvány sírköve látható. A tornyos templom titulusa – néhai Guzsik Tamás, a pálos rend kitűnő kutatója szerint – a Szentlélek eljövetele.
Zircen, Gyulafirátóton és Hajmáskéren túl található a kétezer lakosú Öskü, tizenöt kilométerre keletre Veszprémtől. A falu nevével és különös épületével kapcsolatban két tévedés tartja magát: az Öskü szót sokan az eskü régies, őző változatának vélik, a másik tévhit szerint a kupolás, kerek toronyépítmény török kori mecset lenne. Maga a helynév viszonylag későn, 1461-ben fordul elő először írásban, Ewskew alakban: valójában az Árpád-kori Ős személynévből és a régi magyar nyelvben várat jelentő -kő végződésből áll össze. A római korban itt húzódott a Savariából (Szombathely) Gorsium (Tác) felé vivő főút és a belső védelmi vonal.
„Ki ne hallott volna az ösküi török mecsetről? Még ott sem voltam, máris sokat hallottam róla” – írta Rómer Flóris 1860-as bakonyi régészeti útirajzában. „Egy valóságos csonka, mintegy négy ölnyi magasságú őrtoronnyal van dolgom, amely még a lovagkorból maradt fenn.” Mellétrafált a nagy tudású régész, hiszen 1963-ban Koppány Tibor műemlékes építész publikus dolgozata végleg tisztázta a kör alaprajzú templom eredetét. Az Árpád-kori, csaknem hét és fél méter átmérőjű rotunda a 11. századi helység egyháza volt Keresztelő Szent János titulussal. Névünnepén, június 24-én délben a szentély déli ablakán át besüt a nap a keletre néző oltárkőlap közepére.
