Bár a legnagyobb terjedelemben a diktátorfeleségek: Kádár Jánosné, Elena Ceausescu, Eva Braun és Rachele Mussolini, valamint Sztálin két feleségének sorsával foglalkozik a Múlt-kor legújabb száma, a lap bőven kínál izgalmas olvasnivalót ezen túl is.
Például Jankovics Marcell filmrendező visszaemlékezését, aki szórakoztatóan írja le cikkében, hogy milyen módon próbálták ellehetetleníteni munkáját a Kádár-korban. A János vitézt nem voltak hajlandók vetíteni a Szovjetunióban, mondván, hogy a film soviniszta, mert feltűnik benne a magyar zászló, míg az amerikaiak megvették ugyan, de nem forgalmazták. A rendező akárhány filmszemlére meghívást kapott, a rendszer gondoskodott róla, hogy meghívóját későn kapja kézhez, vagy mást küldtek ki helyette, mint például a libanoni fesztiválra, ahonnan a párt embere egy rózsaszín szappantartóban hozta el neki a fődíjat, az eredeti dobozt ugyanis elvesztette.
A lap a Kádár-kor-retró jegyében dupla oldalon eleveníti fel az 1972-es év eseményeit – Kovács Kati ebben az évben nyerte meg a Táncdalfesztivált az Add már uram az esőt című dallal, és ekkor mutatták be A Keresztapát is hazánkban –, míg Szuhai Barbara a budapesti Meredek utca 38. alatti villáról értekezik, ahol 1954-től Noel Field amerikai állampolgár élt, aki, miután elítélték a Rajk-perben, politikai menedékjogot kért és kapott Magyarországon, ugyanis semmiképp sem akart hazatérni. Paul McEvans a második világháború alatti japán biológiai hadviselésről közöl cikket.
A lap címadó blokkja Andreides Gábor írásával indul, aki Donna Rachele, Mussolini feleségének sorsát eleveníti fel. A Magyarországon talán kevéssé ismert diktátorfeleség tipikus családanya volt, öt gyereket szült a fasiszta vezérnek, akivel 1909-ben ismerkedett meg Forliban, de csak jóval az első gyerek születése után házasodtak össze. Mussolini szocialista korszakát élete legboldogabb időszakaként említette, annak ellenére, hogy férjének, aki ismert volt nőügyeiről, mástól is született gyereke időközben.
Kevéssé ismert tény az is, hogy az 1943. július 24-i fasiszta nagytanács előtt a politikával amúgy nem foglalkozó nő azt tanácsolta férjének, hogy tartóztassa le az ellene készülőket. Nem hallgatott rá. A következmények ismertek.
Herritz Márton jegyzi az összeállítás egyik legsúlyosabb darabját: Sztálin feleségeiről értekezik. Feleleveníti, hogy a diktátornak gyakorlatilag nem volt családja, egy alkoholista apa és egy mosónő gyermekeként nőtt fel, húszévesen már az adósok börtönében ült, majd kommunistaként a párt számára végrehajtott rablásokból tartotta fenn magát. Első feleségétől, Jekatyerina Szvanidzétől egy gyermeke született, Jakov, aki az apai gondoskodás eredményeképp többször megpróbálta megölni magát – egyik öngyilkossági kísérletét, amelyet családi körben hajtott végre, Sztálin a következőképp nyugtázta: még lőni sem tud egyenesen –, végül egy német táborban sikerült magát megölnie. A szerző egyértelműen cáfolja azokat a híreszteléseket, hogy a második feleség, Nagyezsda egyben a diktátor törvénytelen lánya lett volna, és érzékenyen világítja meg a nő öngyilkosságához vezető utat.
Vitári Zsolt Eva Braun életét eleveníti fel – olyan apró, kevéssé tudott tényeket a köztudatba emelve, hogy a náci nőideálnak még véletlenül sem megfelelő, sportos, dzsesszkedvelő, szabad lánynak szintén több öngyilkossági kísérlete volt, mire „Németország vőlegénye” tartósan a közelébe engedte, húga pedig még 1937-ben is egy zsidó orvos szerelme volt, ami okozott a családban némi disszonanciát.
Izgalmas Majtényi György Kádár János feleségéről, Tamáska Máriáról rajzolt portréja – a három polgárit végzett, ám érdeklődő és viszonylag jó ízlésű asszony – villájuk tele volt Egry- és Szőnyi-festményekkel, a nő rajongott Rómáért, érdekelte a művészettörténet, és önerőből megtanult franciául – a diktátorfeleségek közül talán egyetlenként viszonylag harmonikus viszonyban volt a férjével. A szerző ugyanakkor egyértelműen leszámol a „szerény életvitelű” Kádár legendájával, bebizonyítva, hogy a pár luxuskörülmények közt élt.
A legkegyetlenebb és a politikában leginkább aktív politikusfeleség, Elena Ceausescu életét Stefano Bottoni eleveníti fel, aki jelzi, hogy a Kárpátok géniusznőjéről átfogó portré a mai napig nincs a szakirodalomban. Az analfabéta szövőnőből a román vegyipar anyjává növő Elena életútja pedig csodálatos alapanyag lehetne drámaíróknak és pszichológusoknak egyaránt. Bottoni figyelemmel van olyan apró ellentmondásokra is, amelyek minden hasonló személyiséget érdekessé tesznek: kiemeli, hogy a magyarellenességéről ismert diktátorfeleség, aki nem egyszer férje döntéseit is keresztülhúzta, kovásznai magyar dajkával neveltette fel gyerekeit, és rendszeresen meglátogatta az asszonyt.
A blokkban kisebb írás található Csiang Csing – Mao Ce-tung felesége – és Safia Kadhafi életéről is.
Múlt-kor 2016. tavasz
