Idővonalra fűzött kortárs művészet

Az intézmény története jól kirajzolódik (Fotó: Hegedüs Róbert)

Az esemény három helyszínen zajlik: a galéria nagy terében egy klasszikus kiállítást lehet megtekinteni, ide kerültek a volt és jelenlegi művészkör emblematikus alkotásai, a Várfok Project Roomban a galéria kezdeti időszakát idézik meg a korai művészkör négy kultikus alakjának munkáival, míg az I. kerületi Önkormányzat Várnegyed Galériájában a szorosan kapcsolódó gyűjtők előtt tisztelegnek. Az első helyszínen, a Várfok Galériában az egyik falon hatalmas idővonal tájékoztat az intézmény eddigi történetéről, fokozatos bővüléséről, a Portál, a Spiritusz vagy a Galéria19 megalakulásának időpontjaival, illetve az olyan jelentős kiállításokról is megemlékezik ez a sor, mint a Rozsda Endre-válogatás Új rajzok címmel vagy Szirtes János és Szotyory László közös tárlata.

Ez a nagyméretű idősáv kontextusba helyezi a kiállított munkákat, az alkotások melletti tájékoztatóknál azonban néhol hiányérzetünk támad, mert vannak olyan kritikus pontok, ahol nem ártana a mindenféle információkon kívül az adott műről is egy-egy mondatot olvasni. Persze ezt a fajta szűkszavúságot az is indokolhatja, hogy a kiállított munkák java része ismert, és már többször megjelent fontos kiállításokon – egyébként pedig igazán önmagukért beszélnek és elementárisan hatnak. Például Mulasics László Ár-apály tényező sorozatának két darabja repetitív motívumainak és az izgalmas textúráknak köszönhetően sokáig magával ragadja a figyelmet, de hasonló a helyzet Nádler István MM. Nr. 5. című munkájával is, amelyen geometrikus forma és a dinamikus gesztus kontrasztossága adja a kép izgalmát.

Nagyon jól működik az a sarok is, ahol Sebastian Weissenbacher, Bukta Imre, feLugossy László, Böröcz András és Ujházi Péter kisebb munkái kerültek egymás mellé. A főként természetes anyagokat használó, apró elemekből kollázsszerűen építkező munkák szépen felerősítik egymást. De ugyanez a helyzet Herman Levente Ádám és Éva sorozatának kiállított darabjaival is. A hátsó teremben kapott helyet a fotó. Czigány Ákos Egek című sorozatából három darab is felkerült a falakra, e fekete-fehér felvételeken a körfolyosók szigorúan megkomponált szerkezetben fogják közre az eget. A geometriai játékkal és a távolságtartó komponálással szemben Korniss Péter három fotója szép kontrasztot ad: a népi élet alakjai lágy és intim teret hoznak létre. E munkákat Misetics Mátyás kültéri, urbánus környezetben egy éjszakai pillanatot megörökítő fotója egészíti ki.

A galéria falain láthatók még mások mellett Jovanovics Tamás, Győrffy László, Martin C. Herbst, Szirtes János és Keserű Károly munkái is, azonban nagyon fontos, hogy jelen kiállítás esetében a padlót is alaposan szemügyre kell venni.

Az oda helyezett ragaszokon a Várfok különleges eseményeinek fotódokumentációja szerepel, így például Csurka Eszter festménye előtt a ZabArtról, a művész kenyérszobor akciójáról emlékeznek meg – míg Szirtes János Zongoristája előtt a Zsolnay-negyedben rendezett életmű-kiállításáról szólnak a képek. A Galéria19 nyolc évvel ezelőtti megnyitójáról készült anyag pedig nem véletlenül került Gilot munkái elé, hiszen néhány éve ez a művész avatta fel a szabadtéri kiállítóteret.

A második állomás Várnegyed Galériában ugyanazokkal a művészekkel és sokszor ugyanazokkal a sorozatokkal (például Czigány Ákos említett fotóival) találkozunk, azonban annyiban mégis különleges ez az anyag, hogy ide csak olyan munkák kerültek, amelyek a galéria gyűjtőinek tulajdonát képezik. Ez a tárlat így tulajdonképpen tiszteletadás azoknak, akik támogatásukkal hozzájárultak a Várfok és művészeinek előrejutásához.

A Project Roomban viszont igazán izgalmas dologgal találkozunk: 1990. november 30-án itt nyitotta meg a Várfok a kapuit, így a most bemutatott munkák a kezdetekre emlékeznek. Négy művész, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Kicsiny Balázs és Kungl György egy-egy 1990-ben készült alkotásával állít emléket ennek az eseménynek, azonban e munkák mellett új alkotásaik is láthatók, érdekes párbeszédet eredményezve akkori és mostani korszakukról.