Hogy többé ilyen ne történhessen

Kiállítással emlékeztek a roma holokausztra

Kultúra
  • 2017.08.02. - 01:16

Ma van a roma holokauszt emléknapja, a megemlékezésekhez kiállítással és kerekasztal-beszélgetéssel kapcsolódott a hét végén a Meraki Csoport. Az Érintettek című tárlat a roma holokauszt mellett a romák ellen elkövetett 2008–2009-es sorozatgyilkosságok témáját állította középpontba, céljairól lapunknak Márton Kristóf, az esemény egyik szervezője beszélt.

A Meraki Csoport fiataljai úgy érzik, hogy szükség van a roma holokauszt és a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosságok kapcsán felvetődött kérdésekről közösen gondolkodni, ezért a két témáról együttesen, Érintettek címmel kiállítást rendeztek szombaton a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A roma holokauszt emléknapjához kapcsolódó eseményen szakértőkel beszélgettek arról, hogy mi az emlékezetpolitika szerepe, hogyan lehet méltó módon emlékezni, és miért fontos a múlt megismerése a romák és a többségi társadalom számára egyaránt.

A roma és nem roma fiatalokból álló, nemrégiben alakult közösség elkötelezett amellett, hogy ki kell állni a romákért, s szerintük ennek egyik fontos lépcsője a múlt megismerése. A kiállítás koncepcióját az elképzelés alapján Serly Veronika alkotta meg: a kettéosztott tér egyik felében a roma holokauszt legnagyobb magyarországi tömeggyilkosságát, az 1945-ös Grábler-tavi vérengzést dolgozták fel Harmat József kutatásai alapján, míg a terem másik felében Turay Balázs fotósorozata kapott helyet. Ezeken a képeken a romák ellen elkövetett 2008–2009-es sorozatgyilkosság áldozatainak hozzátartozói és túlélői láthatók.

Bár a két témát a kiállítás külön kezelte, az egymással szemben elhelyezkedő portrék és visszaemlékezések így is párbeszédbe léptek. „Nem állítjuk párhuzamba a két eseményt, hiszen nem ugyanarról van szó, de az mindkettőben közös, hogy faji alapon követtek el gyilkosságokat” – mondta el lapunknak Márton Kristóf, az esemény egyik szervezője, aki szerint fontos, hogy mind a két történésről beszéljük, hiszen a roma közösségekben ezek egyformán tartós félelmet generáltak. Kiemelte, a kiállítást elsősorban azért rendezték, mert szeretnék, ha a témáról való megemlékezés nagyobb hangsúlyt kapna. „Úgy gondoljuk, hogy a történelemoktatásban is méltatlanul kevés szó van a roma holokausztról, ezért a fiatalok nagyon keveset tudnak róla” – mutatott rá.

A tárlat szombati megnyitóján Harmat József, a Roma holokauszt a Grábler-tónál című könyv írója úgy fogalmazott, az emlékezés azért fontos, hogy többet ilyen ne történhessen meg. Mint mondta, az 1945-ös mészárlás a cigányok ellen elkövetett legnagyobb méretű tömeggyilkosság volt, amelyben száz-százhúsz ember vesztette életét, és csupán ketten menekültek meg: Lakatos Angéla, Mici néni, valamint az alig tizennégy éves Raffael Margit. Mint mondta, az ekkor meggyilkoltak a mai napig nem kaptak tisztességes temetést, és a rendszeres, hivatalos megemlékezések is évről évre elmaradnak. Elmondása szerint ő azért írta meg könyvét, hogy megemlékezzen a temetetlen halottakról, felkutassa, kik is voltak ők, és megtudja, név szerint kik követték el ellenük a bűncselekményeket.

A megnyitón Turay Balázs újságíró, fotográfus arról beszélt, hogy a túlélőket ábrázoló portrék elkészülését beszélgetések előzték meg, hiszen az áldozatok hozzátartozóinak fontos volt a bizalom. Hozzátette, a képen szereplők közül sajnos már nem mindenki él. Az eseményen egy kevésbé köztudott információ is elhangzott: a gyilkosságsorozatnak hat halottja mellett csaknem hatvan érintettje volt.

A túlélők traumáját, fájdalmát és félel­meit megjelenítő fekete-fehér arcképekkel a tárlat arra is felhívta a figyelmet, hogy az áldozatok hozzátartozóinak egészségügyi segítésére a tragédiát követő években senki – sem az állam, sem civil szervezet – nem tett erőfeszítést, gyászukkal, terheikkel egyedül maradtak.

Az Érintettek című rendezvény a hiteles információkkal, és a túlélők arcának megmutatásával tett egy lépést afelé, hogy a jövőben a kollektív emlékezet részét képezzék ezek az események, vagyis: hogy legyenek a történesekkel kapcsolatban mindenki által elfogadott tények, legyen egységes a nézőpontunk, és fogadjuk el közös felelősségünket. A szervezők szerint ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a tragédia ne ismétlődjön meg többé.

Reklám