Virginia Vallejo kolumbiai újságírónő, médiaszemélyiség 2007-ben adta ki Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart (Loving Pablo, Hating Escobar) című könyvét, amely a drogbáró pályafutásáról és kettejük viszonyáról szól, s amelyben Escobart politikusokkal és elnökökkel hozta kapcsolatba, politikai botrányt robbantva ki ezzel Kolumbiában – a kötet természetesen bestseller lett.
Javier Bardem (képünkön) alakítása lecsupaszított valójában ábrázolja a drogbárót (Forrás: Big Bang Media)
Ez a könyv szolgált alapul Fernando León de Aranoa (Napfényes hétfők, Egy tökéletes nap) spanyol rendezőnek, hogy Escobarról életrajzi filmet forgasson, s így lett Virginia Vallejo (Penélope Cruz) a narrátora a Pablo Escobar (Javier Bardem) kolumbiai drogbáró életéről szóló filmnek, amely semmi újat, bennfentes információt nem árul el arról az emberről, aki hatalmának csúcsán a világ kokainkereskedelmének nyolcvan százalékát tartotta a kezében, évente közel huszonkétmilliárd dollárt keresve ezzel. Ráadásul a Forbes magazin szerint 1989-ben a világ hetedik leggazdagabb embere volt. Az izgalmas, sokakat érdeklő téma ellenére egy erősen közepes filmet kapunk, amelyben a két remek színész sem alakít maradandót.
A történet szerint Virginia Vallejo, a szépségéről is híres médiaszereplő, akinek kegyeiért milliomosok versengnek, 1983-ban ismeri meg Pablo Escobart egy olyan fényűző partin, ahol fegyveres őrök vigyáznak a rendre, s ahol mindenki ott van, aki számít. Négy évig tartó románcuk egy olyan világba enged bepillantást, amelyet a kábítószer, a korrupció, erőszakos hatalmi harcok és mérhetetlen gazdagság ural. A legendás drogbáró elképesztő kegyetlenséggel építi birodalmát, amelyet nemcsak az illegális üzleti világhoz fűznek szoros szálak, hanem a politikához is: a maffia harcot hirdet a kormány ellen. A brutalitáson, büszkeségen túl épp ez okozza majd bukását. A helyenként horrorfilmbe illő jelenetek, az erőszak naturalista ábrázolása Escobar kegyetlen világát és eszközeit jól szemlélteti. Számára talán egy dolog szent csak, a család.
Virginia Vallejót bizonyára nem Escobar puritán ing-farmer szettjei és termetes sörhasa, sokkal inkább magabiztossága, vagyona, befolyása és hatalma vonzotta. Amiért sokan a mai napig is nemzeti hősként tekintenek rá, ugyanazért szerethetett bele Virginia Vallejo is. Miközben a borzasztó nyomorban élő szegény néprétegeket gondolkodás nélkül áldozta fel saját sötét, erkölcstelen üzletei és boldogulása érdekében, szociális intézkedéseivel mégis kivívta rajongásukat, hűségüket.
A filmben Escobar inkább tűnik pojácának, aki a pénzhez fia előtt vicces, furcsa módon viszonyul, mint hús-vér figurának, ahogy a jelenetek többségében Vallejo sem több, mint egy buta, naiv nőcske. A kétórás mozi hátránya továbbá, hogy mind a két főszereplő eltúlzott spanyolos akcentussal beszéli az angolt – bár kifejezetten élvezetes Javier Bardemet és Penelopé Cruzt együtt látni a vásznon, valamint saját hangjukat hallani, de Cruz nyavalygását vagy Bardem hadarását nem mindig lehet érteni.
Javier Bardem egyébként producerként is részt vett a film elkészítésében, és a rendezővel sem először forgatott együtt, így meggyőző alakításának köszönhetően a film Escobart lecsupaszított valójában ábrázolja, annak ellenére, hogy a forgatókönyv és a rendezés klisékkel teli, illetve nem mond semmi újat. Az életrajzi film elgondolkodtató kulcsmondatát végül Penélope Cruz fogalmazza meg: az amerikaikat nem az zavarta igazán, hogy a kolumbiaiak rengeteg kokaint visznek be az országba, hanem az, hogy rengeteg dollárt visznek ki. w
Escobar (Loving Pablo)
Spanyol–bolgár thriller-dráma, 2017.
Rendezte: Fernando León de Aranoa
7/10
