Emlékkiállítás nyílt az idén öt éve elhunyt Gémes József Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmtervező- és rendező munkáiból a Pannónia Stúdióban a minap. Az augusztus 31-ig megtekinthető kamaratárlat a legismertebb animációs rajzfilmeken keresztül mutatja be a magyar rajzfilmkészítés legsikeresebb évtizedeit.
A kiállítás elsősorban celluloidra festett mozgásokat mutat be (Fotó: Bodnár Patrícia)
A tematikus kiállítás anyagai kétszintes körgalériás elrendezésben kaptak helyet a Pannónia Stúdióban: az első emeleten az egész estés filmek, a második emeleten pedig a Daliás idők című festett filmköltemény látható, amelynek ihletője Arany János Toldija volt.
Az első emeleti kiállítótérben a Hugó, a víziló című 1976-os rajzfilmről láthatunk rajzokat. A rajzfilm Gémes József és William Feigenbaum által rendezett, magyar–amerikai koprodukció a kis víziló, Hugó küzdelmeit mutatja be, amint az őt üldöző emberek elől menekül. Az ártatlan állatot végül gyerekek veszik a védelmükbe, és segítik át a nehézségeken.
Ez a rajzfilm a második magyar egész estés animációs film (az első 1973-ból Jankovics Marcell János vitéze), amely magas szintű minőségével bizonyította, hogy a magyar rajzfilmgyártás nemzetközi szinten is megállja a helyét.
A kiállításon a filmből kiragadott jelenetek mellett több karakterterv, valamint színmintát tartalmazó kifestett celluloid (cell) is látható. Előbbieknek nagyon fontos szerepük volt egy-egy rajzfilm elkészítésében, hiszen ezek segítségével tudták a rajzolók arányosan vagy más szóval karakterhelyesen ábrázolni a figurákat. Ez a munkafázis elengedhetetlen volt, mivel egy film elkészítése rengeteg – több ezer – rajzot igényel, s fontos, hogy a szereplők minden helyzetben minden nézetben megőrizzék eredeti formájukat. A filmes relikviák mellett a kiállított rajzok között szerepel egy Gémes József-karikatúra is.
Továbbsétálva A hercegnő és a kobold magyar–brit–japán koprodukcióban készült 1993-as rajzfilm elkészítésébe pillanthatunk bele, amelyet George MacDonald angol író és forgatókönyvíró regénye ihletett. Az egyik legnépszerűbb egész estés rajzfilm cselekménye két gyermek, Angelika hercegné és Kófic, a bányászfiú kalandjait meséli el, akik megmentik a királyságot a föld alatt élő koboldok ármánykodásától.
A tárlat bemutatja a Vili, a veréb (1989) című rajzfilm készítésének mozzanatait is. A rajzfilm a mai napig a gyerekek nagy kedvence. Kedves karaktereivel és elbűvölő képi világával különösen igényes alkotásnak számít.
Az Új Iliász (1994) is helyet kapott az emlékkiállításon. Ez a különleges látványvilágú, Karinthy Frigyes novelláján alapuló huszonnyolc perces sci-fi a máig megállja a helyét a műfaj szerelemeseinek körében.
Az egyedi, nagy gonddal megrajzolt figurák tökéletesen illeszkednek a hátterek adta látványvilágba.
A kamarakiállítás elsősorban celluloidra festett mozgásokat mutat be, amelyek kiválóan szemléltetik, hogy egy néhány másodperces mozdulat képernyőn való megjelenítése milyen hatalmas mennyiségű rajzot igényel. Egy perc animáció huszonnégy képkockából áll, a rajzfilmek nagyrészt kétkockásan készülnek, így másodpercenként minimum tizenkét rajz elkészítése szükséges ahhoz, hogy az emberi agy folyamatosan mozgásként tudja értelmezni és érzékelni az elé táruló látványt.
A 2D-animáció gyártása a ma is a hagyományos elvek szerint működik, annyi különbséggel, hogy az alkotók nem papírra, hanem egy digitális rajztábla segítségével speciális animációs programban rajzolják és festik a jeleneteket.
A második emeletre érve a Daliás idők (1984) egyedi technikával készült olajfestmény-animációt tekinthetjük meg, amely Arany János elbeszélő költeményén, a Toldin keresztül mutatja be a középkori Magyarország lovagi életét.
A hagyományos rajzfilmekhez képest itt a kifestés sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen kockáról kockára művészi szintű, gazdagon árnyalt és aprólékos festményeket kellett kialakítani az alkotóknak.
A Daliás időkből kiemelt hátterek és fázisfestmények emiatt önmagukban is műalkotásnak tekinthetők.
Ennél a rajzfilmnél a látvány mellett a zene is nagyon fontos szerepet kapott. A film eredetileg narráció nélkül készült, a zenéjét Decsényi János és Erkel Tibor szerezte. Később Szabó Gyula adta a hangját a szöveghez.
A kiállítás központi témája ez a mű, s a tárlat végéhez érve láthatjuk a falra függesztve Gémes József levelét Arany Jánoshoz, amelyben a rendező mintegy az időn át üzent az írónak a festményfilm megszületéséről.
Békési Sándor rendező a kiállítás megnyitóján a minap hangsúlyozta, Gémes József szerette mestersége anyagait, a trükktechnikát. Figurális és természethű volt, az olajfestéses technikában volt igazán elemében. Az alkotó 1939-ben született Budapesten. A József Attila Gimnáziumban érettségizett 1958-ban, ezután mechanikai műszerész szakmát tanult. Az Iparművészeti Főiskola hallgatója a díszítőfestő tanszéken 1961 és 1966 között, harmadévtől Nepp József rajzfilmrendező, forgatókönyvíró lett a mestere, dramaturgiára Kardos Ferenc, filmtechnikára Cseh Andás tanította.
Az 1960-as évek közepétől a Pannónia Filmstúdióban Kovásznai György Mesék a művészet világából és a Sorompó című rövidfilmjeiben mozdulattervező. Tanulmányait 1966-ban vörös diplomával fejezte be.
A filmstúdióban negyvennégy évet töltött animátor-rendezőként. Mozdulattervezőként közreműködött a Peti és a népszerű Gusztáv-sorozat egyes darabjainak elkészítésénél. Rövid, de magvas mondanivalójú Koncertisszimo című háromperces rajzfilmjével Krakkóban az Aranysárkány nagydíjat nyerte el. Az Iparművészeti Főiskolán több évfolyamot tanított 1981 és 1998 között. Nagy szakmai tudásával megalapozta a szak arculatát, személyisége a hallgatókban élt tovább. A Pannónia Filmstúdió szakmai tanfolyamainak anyagát is kidolgozta, tanított itt, a Kecskeméti és a Pécsi Stúdióban is.
A Pannónia Filmstúdióban már korán felfedezte a számítógépes programok felhasználásának jelentőségét, és kidolgozta gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit az animációs film készítésénél. Erről írta a Amit a xeroxról tudnod kell, ha rajzoló vagy című tankönyvet, amely az Animációs Könyvtár sorozatban jelent meg.
