Eltérő módon, de összehangoltan kell elmondani a magyaroknak és a külföldieknek, hogy régiónk milyen szerepet töltött be Európában, az időszaki tárlatokkal pedig a nemzetközi közönség figyelmét is fel kell kelteni – mondta lapunknak Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum nemrég kinevezett új főigazgatója.
Kiemelte, elő kell segíteni azt, hogy a közemlékezet ne a korábbi korok tudományos eredményein és a mitikus egyéni emlékezeten alapuljon, így a mai nemzeti identitás megfogalmazásában és bemutatásában továbbra is fontos szerepe lesz a múzeumnak.
– Július elsejétől veszi át a Nemzeti Múzeum vezetését. Milyen elképzeléseket fogalmazott meg pályázatában?
– Mivel még csak hétfőn jelentette be a minisztérium a kinevezésemet, a jövendőbeli kollégáimmal később találkozhatok, úgy méltányos, ha előbb ők tudnának a programom részleteiről, de persze megértem a nyilvánosság érdeklődését. Mivel júliusig elhúzódik az átadás-átvétel, csupán általánosságban beszélnék egyelőre.
– Akkor elsőként azt kérdezném, hogy miképp látja a Nemzeti Múzeum múltját, amelyre „építkezhet”.
– Közhely, de valóban szimbolikus intézmény, ráadásul egy magyar gyermek, amikor megismerkedik a múzeum fogalmával, többnyire a Nemzeti Múzeumról hall először. Megalapításakor a nemzet fogalma elsősorban az országos mivoltot jelentette, a lokalitásokon, régiókon, vármegyéken és tájegységeken átnyúló országos egészet, tehát a belakott történeti tér teljességének gyűjtésére és bemutatására törekedtek. Emellett nyilvánvalóan tartalmi kérdésként jelen volt, hogy a nemzet magasabb rangú kategória, mint a lakosság vagy a területek összessége. A százötven-kétszáz évvel ezelőttihez képest a mai nemzeti identitást nyilván néhol más pontokon tudjuk megragadni. Biztos, hogy ennek a múzeumnak továbbra is fontos szerepet kell játszania a nemzeti identitás megfogalmazásában és reprezentációjában. Az elmúlt években a Nemzeti Múzeumban fontos és értékes munka folyt. Ami nem is csoda, hiszen kiváló szakemberek dolgoznak itt, számtalan szép eredménnyel. Ezekre mind építeni fogunk a jövőben is. Ugyanakkor az is cél, hogy tovább erősítsük a múzeum országos, sőt nemzetközi jelenlétét. De az is fontos, hogy a közemlékezet ne korábbi korok tudományos eredményein és a gyakran mitikus egyéni történeti emlékezeten alapuljon.
– Mit ért ezen?
– Aki évtizedekkel ezelőtt járt iskolába, majd elszakadt a történettudománytól, azt az információk legfeljebb közvetve érik el. Az emberek történeti emlékezete az esetek nagy többségében csak az iskolai tanulmányok emlékeiből, a családi elbeszélésekből, a szépirodalomból, a politikai retorikából és például történelmi filmekből táplálkozik. Ez jóval homályosabb, pontatlanabb, anakronisztikusabb és gyakran elavultabb ismereteket jelent, mint a történettudomány és a régészet friss eredményei, amelyeket a múzeumnak a közönség elé kell tárnia. Tehát továbbra is tudományos alapossággal és közérthetően kell ezeket a közönség számára elérhetővé tenni.
– Hogyan valósítaná meg az identitás reprezentációját, miképpen szólíthatók meg az emberek?
– Még erről sem beszélnék teljes részletességgel, a leendő munkatársaimmal kell kialakítanunk a konkrétumokat, a végleges, új programot. Mert a múzeum közösségi szellemi alkotás. Nem egy embernek, igazgatónak vagy kurátornak a teljesítménye, hanem csapatmunka. S mivel, mint említettem, felkészült és motivált szakemberekről van szó, ez lesz a garanciája a múzeum további fejlődésének. Mint az egész ország múzeuma, törekedni kell arra, hogy minél többen jöjjenek, további eszközöket kell találni a szegényebb régiók hátrányos helyzetű lakosainak, főképp a gyermekek múzeumi programjának megszervezésére. Ugyanakkor mivel eltérő módon kell megszólítani honfitársainkat és a határon túli magyar közösségeket, mint a külföldieket, mindezt össze kell hangolni, hogy világos és releváns mondanivalót tudjunk megfogalmazni gyűjteményeink jelentőségéről. El kell mondanunk, hogy melyik korszakban milyen szerepet töltött be a Kárpát-medence, sőt akár Kelet-Közép-Európa a tágabb európai, eurázsiai kontextusban. Az időszaki tárlatoknak pedig elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy a külföldiek érdeklődését is felkeltsék. Egyelőre nincs akkora vonzereje sem Budapestnek, sem a múzeumnak, mint Londonnak és Párizsnak, a British Museumnak vagy a Louvre-nak, ezen túl pedig szerényebbek a pénzügyi, gyűjteményi feltételeink is. Akkor tudunk versenyezni, ha ezt pótoljuk az eszünkkel, a gondolkodásunkkal és a találékonyságunkkal. Kiváló kollégák vannak, jó alapokra lehet majd építkezni, de ez azért több év munkája lesz.
– A Nemzeti Múzeumnak több fiókintézménye van, többek között az Esztergomi Vármúzeum, a sárospataki Rákóczi-vár, Visegrád, de külföldi kiállításai is vannak a törökországi Kossuth-, Thököly-, Rákóczi- és Bartók-emlékekkel, Auschwitzban pedig az egykori haláltáborban. Ezekkel mi a terve?
– Egy részük, például az utób- biak kihelyezett tárlatok csupán. A nagyobb szervezeti egységek pedig – Esztergom, Visegrád, Sárospatak és a többi – a magyar történelem és a magyar történeti emlékezet kulcsfontosságú helyszínei. Ezzel meg is van az országos jelenléte a múzeumnak, ami nagyon fontos és tovább működtetendő.
– Volt néhány évvel ezelőtt a pesti főépület korszerűsítésére, föld alatti bővítésére egy tervpályázat, nyertest is hirdettek, ám nem történt semmi. Mit gondol erről, szükséges-e, és ha igen, megvalósítaná-e?
– Ezek alapvetően kultúrpolitikai döntések. Biztos, hogy szükség lenne több területre, a mostani látogatottság is néha zsúfoltságot okoz, hát még, ha sikerül növelni. A Múzeumkert rendbetétele is felmerült nemrég, felszámolnák a parkolóhelyeket, ez valóban üdvözlendő eredmény lesz.
Pályakép
Varga Benedek 1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg diplomáját történelem–levéltár szakon, majd nemzetközi ösztöndíjjal tanult Londonban, Cambridge-ben és Wolfenbüttelben. Ezt követően a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársa, 2008-tól pedig főigazgatója lett. Vezetése alatt az intézmény 2011-ben elnyerte az Év Múzeuma címet. Széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően számos szakmai társaság munkájában vett részt, 2015 januárjától az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke.
