Az Ipoly-patakvölgyi bányavidéktől nem messze Nyugatra, a zólyomi országút mentén, megdermedt vulkáni sziklaorom tövében fekszik az ősrégi Divény (Divín) település. A helység szép fekvésű, kiváló turisztikai célpont: a felduzzasztott Ruzina (Rózsaszállás) víztároló az egyik legenyhébb klímájú üdülő-objektum egész Szlovákiában.
A Mindenszentek titulusú egyház déli oldala a legutóbbi renováláskor (a szerző felvétele)
Régészetileg a 9–10. századból ismertek avar és szláv emlékek a Várhegyről.
Messze az ismert Kárpát-medencei központoktól békével eltelt jó kétszáz esztendő, mire a magyar uralkodók „felfedezték” a vidéket és az értékes ásványkincseit. A községnek 1222-ben már plébániai egyháza volt, és abban az évben erősítette meg a papi rend kiváltságait II. Endre király, az Aranybullának elnevezett dekrétumával.
Divény várát a nagyhatalmú Losonciak ősei építették a 13. században, az 1241-es tatár támadást követően, IV. Béla király parancsára. Írott forrásban viszonylag későn, 1329-ben említik először a nevét: „castri nostri Dyuan”-nak. Vitézkedő-vadászgató földesurai a nógrádi Kacsics és a Tomaj nemzetség tagjai voltak. A Kacsics nembeli Simon bán 1213-ban részt vett a meráni Gertrud királyné meggyilkolásában, amiért II. Endre király elkobozta a Kacsicsok vagyonát, és hűséges Tomaj Dénes tárnokmesternek adományozta. A 14–15. században élték első fénykorukat a Losonciak, Guthy Országh Mihály nádor, Várday Pál esztergomi érsek és a Nádasdy grófok. Messziről igazgatták a birtokaikat, amíg végül a várral együtt a mezőváros gazdái lettek a katolikus Balassák, akiknek birtokaikhoz ötven falu tartozott a környéken. Aztán 1451-ben a cseh husziták fészkelték be magukat a fellegvárba, ahonnan 1464-ben füstölték ki őket, 1554 és 1593 között török hódoltság alatt senyvedett Divény és környéke, a katona-költő Balassi Bálint épp az utolsó megszállt esztendőben halt meg Esztergomnál.
A vár helyreállítását 1602-ben rendelték el, 1605-ben a protestáns Bocskay fejedelem foglalta el, hogy megerősítse egy újabb háború esetére. Sikerrel járt: Wesselényi Ferenc nádor is csak 1666-ban tudta bevenni seregével, egyúttal elfogta és börtönbe vetette a garázda, fosztogató várurat, Balassa Imrét. Egy évre rá a császári katonaság jó pénzért kiszabadította, többé azonban nem költözhetett vissza a várba. Csupán azt engedélyezték számára, hogy a Várhegy alatt építhet magának egy új várkastélyt, amely el is készült 1670-ben: négy oldal felől kerített belső udvarral, négy nagy formátumú ó-olasz sarokbástyával, és egy igényes léptékarányú, emeletes, reneszánsz formájú udvarházzal.
Ám Balassa így sem fért a bőrébe, tovább folytatta galád életmódját. Csellel visszafoglalta a hegytetőn levő várat is, de nem sokáig tarthatta meg: császári hadvezérek 1679-ben megostromolták, végül felrobbantották. Azóta is romhalmaz.
A Balassa-nemzedékek kegyurasága 1686-tól egészen 1945-ig a Zichy família volt. A falunak 1910-ben 1278, többnyire szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel; 2011-ben a megszámlált 2066 divényi polgárból mindössze 108 volt magyar ajkú.
Meglepetéssel felér a látvány, amely az országút felőli bekötőúton érkező vendéget fogadja. Feljebb a főtéren, gyors sodrú patak árkának túlpartján négy sarkos, fedett bástyás, kőfallal szorosan körülzárt, nyugati ikertornyos, három hajós plébániatemplom áll. Alaprajza szerint kelet felé tájolt, fél nyolcszög záródású, támpilléres a szentély, a kétoldali mellékhajók arányos mértékben keskenyebbek. A fő- és oldalhajók magas, széles ablaksorain keresztül nappali világosság áramlik be az óriási hajóba.
Amint az alaprajz is elárulja, az egyház a 14-15. századi, gótikus plébániatemplom eredeti falaira épült 1657-ben, a Mindenszentek tiszteletére. Látogatásunk idején a barokk stílusú ikertornyokat éppen beállványozták felújításhoz.
