Balatonfüred város nyugati határától öt kilométer távolságra kies völgyben fekszik a három-négyszáz lakosú Balatonszőlős. A falut szép szőlőültetvények, öreg borpincék szegélyezte lomberdők kerítik körül; a Pécselyi–Szőlősi-medencében északon a Nagy-Gella-hegy, nyugat felé a Száka-hegy és a Torma-hegy határolja a települést.
Harántpilléres torony középkori ablakokkal (a szerző felvétele)
A vele szomszédos egyházas falvak: Pécsely, Barnag, Füred, Papsoka, Apáti, valamint a Tihanyi-félsziget egykori templomai mind a középkor csonkán fennmaradt emlékei.
1541-ben a lakosság elmenekült a török hordák elől. Csak a másfél évszázados hódoltság után kezdtek újra benépesülni a környékbeli lutheránus és kálvinista falvak, gyarapodni gyülekezeteik. Padányi Bíró Márton (1696–1762) – a Veszprémi egyházmegye püspöke és a katolikus restauráció harcosa 1745-től haláláig – olyan vasszigorú hittérítést végzett az egyházmegyéjében, hogy két évtizedes áldatlan működése nyomán alig maradt fenn protestáns faluközösség. Füredtől nyugatra az Árpádok–korabeli alapítású helységek közül csak Pécselyen és Szőlősön volt jelentősebb ellenállás, a protestáns kisnemesek fegyverrel védték meg magukat és népüket a katonákkal rájuk rontó püspök atyától.
Szőlős falu neve először 1313-ban bukkant fel írásban, akkoriban még csak egy fából ácsolt Szűz Mária-kápolnája volt. 1343 táján már kőből készült parókiájáról tudósított egy más forrás. Később helyrehozták, és használatba vették a romos templomot az időközben reformált vallásra áttért magyarok. Amikor a régészek 1978-ban az egykori egyház régészeti kutatását végezték, a feltárt padlószint alól előkerült egy korábbi kőépület alapfala. A nyugati hajónál keskenyebb szentély igazolta a 13. századi első építkezés nyomvonalát – ezt az utóbb helyreállított padlóburkolaton téglasor jelzi –, a korai gótikus stílusban végzett 14. századi bővítés különlegessége a gyülekezeti térhez dél felől csatlakozó, háromemeletes torony, amely a bejárat fölé magasodik. Sarkain haránttámpilléres, boltíves toronyalja képez előcsarnokot, az emeleti kileső ablakok középkori eredetűek. A török vész utáni korban a keleti szentélyt megtoldották egy szakasszal: 1796-ban beboltozták a belső teret. Akkoriban készült a harangtorony barokk stílusú sisakja, gombján a protestánsok csillagával. A tudós pap, Rómer Flóris 1859. évi tanulmányútján még látta, vázlatot is készített az egyhajós, egyenes záródású oltártérről. Amikor három évre rá lebontották, a szentély végfalán több szentalakos falfestményt fedeztek fel, 1268-as évszámmal.
Balatonfüred több településrészből fejlődött várossá (a címet 1971. óta viseli), a környezetében több középkori régészeti műemlék is található. A tihanyi bencés szerzetesrend 1211-ben keltezett birtokösszeírásában már szerepelt a Papsoka nevű község Szent Mihály arkangyal titulusú templomával. 1381 és 1476 között a szomszédos Siske és Föröd falvakkal volt határos, 1550-ben Felső-Füred plébániájaként ismerték, de két évre rá a település áldozatul esett a törökök nagy dunántúli hadjáratának.
A Siskei út végén magasan fekvő temető helyén találhatók az Árpád-kori Papsoka falu 13. századi építőkövei. A háborús pusztítások és az újkori bontások dacára tekintélyes, mondhatni festői rom. Az egyenes, hosszúkás hajó északi fala öt-hat méter magasságig felér, a keleten hozzá kapcsolódó szentély félnyolcszög-íves fallal záródik. Jól láthatók a boltozat vállkövei, szépen kirajzolódnak a kőbordák csúcsívei. A hajó nyugati végén megmaradt a kegyúri karzat, amint azt máshol is láthattuk. 1964–1966 között nagyrészt helyreállították a falakat, a Balaton felé nézve lenyűgöző látvány tárul elénk.
A Tihanyi-félszigeten a bencés rendi apátságon kívül három középkori romtemplom is rejtőzködik: a Rév közelében levő újlaki templomé, az apáti- és az aszófői egyházé. A révész-falu egyházát a 12–13. században alapították a tavon átkelő utasok védelemére. 1267-ben egy pápai bulla Szent Margitnak titulálja, más forrás szerint Szent András apostol parókiája volt. Négyszögű szentély és egy falszakasz látható a lépcsős dombháton. Tihany-Apáti magányos temploma a Sajkod felé vezető út mentén áll. Négyszögletű a hajó, jóval kisebb a keletnek tájolt szentély. Magas nyeregtetejére nemrég került fel új cserépfedés. Az aszófői romtemplomot a Sajkodi-öböl partja és a vasúti pálya közt kell keresni. Jellegzetes román-kori bazaltkő templom, a nyugati oromfalán farkasfogas sordísszel. Papját 1331-ben említik először, onnan való az a korabeli faragottkő-oszlopfő, amelyet a tihanyi apátság múzeumában őriznek.
