Több mint négy évszázaddal a megjelenése után sikerülhetett megoldani az angol irodalomtörténet egyik régi rejtélyét. Brit kutatók számítógépes nyelvészeti elemzéssel arra a következtetésre jutottak, hogy William Shakespeare volt az 1596-ban névtelenül megjelent III. Edward című történelmi dráma fő szerzője.
A felfedezés azonban ennél is meglepőbb eredményt hozott: a darab megírásában valószínűleg Christopher Marlowe, Shakespeare egyik legjelentősebb kortársa és riválisa is részt vett. A kutatók szerint az eredmények alapjaiban változtathatják meg a két legendás drámaíró kapcsolatáról alkotott képet.
A III. Edward című színdarab 1596-ban jelent meg, szerzőjének neve azonban nem szerepelt a kiadványon. Az évszázadok során többször felmerült, hogy Shakespeare írhatta a mű egyes jeleneteit, de erre sokáig nem sikerült egyértelmű bizonyítékot találni. A darab az 1623-ban kiadott első nagy Shakespeare-gyűjteményből, az úgynevezett First Folióból is kimaradt. Bár később egyes Shakespeare-kiadásokban már helyet kapott, szerzősége továbbra is vitatott maradt.
A rejtély megfejtésére Rory Loughnane, a Kenti Egyetem kutatója és Brett Greatley-Hirsch, a Leedsi Egyetem professzora vállalkozott. A szakemberek korszerű számítógépes módszerekkel vizsgálták meg a dráma szövegét, majd összehasonlították tíz olyan szerző műveivel, akik az 1580-as évek végétől az 1590-es évek közepéig alkottak.
A kutatók nem egyszerűen a hasonló kifejezéseket keresték. A szóhasználatot, a jellegzetes nyelvi fordulatokat, bizonyos szavak gyakoriságát és a különböző szerzőkre jellemző nyelvi mintázatokat elemezték. Az egyik vizsgálat során a darab 23 szövegrészletét Shakespeare-hez, kilencet pedig Christopher Marlowe-hoz kötöttek. Ez alapján arra jutottak, hogy Shakespeare írhatta a mű nagyobb részét, Marlowe pedig jelentős mértékben közreműködhetett az elkészítésében.
A felfedezés különösen azért figyelemre méltó, mert Shakespeare-t és Marlowe-t hosszú időn keresztül elsősorban riválisokként tartották számon. Mindketten 1564-ben születtek, és ugyanabban az időszakban próbáltak érvényesülni az angol színházi világban. Marlowe a Doktor Faustus című drámájával vált híressé, Shakespeare pedig később a világirodalom egyik legismertebb szerzője lett.
A két író kapcsolata azonban a mostani kutatás szerint jóval szorosabb lehetett, mint korábban feltételezték. Egy 2016-os vizsgálat már arra a következtetésre jutott, hogy Marlowe Shakespeare három VI. Henrik-drámájának megírásában is közreműködött. Az új eredmények alapján elképzelhető, hogy a két fiatal szerző nem csupán versengett egymással, hanem rendszeresen együtt is dolgozott.
Ez azért is érdekes, mert Marlowe pályafutása tragikusan korán véget ért. A drámaíró 1593-ban, mindössze 29 éves korában halt meg egy dulakodás következtében. A kutatók szerint a III. Edward körülbelül 1592-ben készülhetett, vagyis a két szerző még húszas éveinek végén dolgozhatott együtt.
A számítógépes elemzés arra is lehetőséget adott, hogy egyes jelenetek szerzőségét pontosabban meghatározzák. A kutatók Shakespeare-nek tulajdonítanak például egy olyan beszédet, amelyben a francia tábor fölött váratlanul elsötétül az ég, félelmet keltve a katonákban. Egy másik, a darab végén elhangzó, harcost dicsőítő beszédet viszont Marlowe művének tartanak.
Brett Greatley-Hirsch szerint az eredmények meggyőző erejét az adja, hogy nem egyetlen szövegbeli hasonlóságra vagy statisztikai próbára támaszkodnak. Több, egymástól eltérő elemzési módszer is hasonló különbségeket mutatott ki a két szerző nyelvhasználata között. A kutatók ezért rendkívül erősnek tartják a Shakespeare szerzőségét alátámasztó bizonyítékokat, bár a számítógépes szerzőségvizsgálat eredményei továbbra is tudományos értelmezésen alapulnak.
A tanulmány a tervek szerint még 2026-ban megjelenik a Shakespeare Quarterly című tudományos folyóiratban. A felfedezés jelentősége messze túlmutathat egyetlen színdarab szerzőségének tisztázásán. Ha a kutatók következtetéseit a szélesebb tudományos közösség is elfogadja, nemcsak Shakespeare műveinek listája módosulhat, hanem az Erzsébet-kori angol színház működéséről alkotott képünk is.
A több mint 400 éves rejtély megfejtése ugyanis arra utal, hogy az irodalomtörténet két legnagyobb alakja nem feltétlenül egymás ellen, hanem időnként egymás mellett alkotott. A mostani eredmények szerint Shakespeare és Marlowe kapcsolata sokkal inkább egy összetett alkotói együttműködés lehetett, mint egyszerű rivalizálás - írta a The Guardian.
